Apocalyps ...

Észak Afrika, és a muszlim világ forrong. Valami elkezdődött Egyiptomban, és mint a futótűz, úgy terjed a szomszédos országokon át. Egyfajta kellemetlen érzés fogott el tegnap ezzel kapcsolatban. Közeledik az újabb Világégés, és minden korábbinál pusztítóbb, mocskosabb lesz. Persze kik fogják legjobban megszenvedni az egészet? Az ártatlan civilek.
Eddig sikerült elkerülni egy globális háború kiteljesedését, de szerintem most el fog jönni. Már egy ideje érik a helyzet, több gócpont is olyan, mint egy puskaporos hordó a kazánházban. Csak egy szikra kell, hogy robbanjon. Mit lehet ilyenkor tenni? Nem hiszem, hogy bármit. A helyzet túlnötte magát, lassan elér arra pontra, amikor irányíthatatlanná válik, és elszabadul, vad tombolásba, pusztításba kezdve. Azért bízok abban, hogy nem jutunk el idáig.

A szokásokról ...

Sok buddhista tanító könyveit olvasgatom, és tanításokat is szoktam hallgatni, és ott rendszerint elhangzik az, hogy a szokásainkat vágjuk el. Éppen ezért némi magyarázatra szorul az egyik korábbi bejegyzésem. Mert ugye azt írtam, hogy szokásommá kell tenni, hogy minden nap meditáljak, gyakoroljak. Ugyanakkor itt van az a gondolat, hogy szokásinkat vágjuk el. Akkor hogy is van ez? Igazából arról van szó, hogy azt a szokást kell kialakítani, hogy rendszeresen meditálunk, dolgozunk a tudattal, ugyanakkor azt a szokást el kell engedni, hogy a jó dolgokat, érzéseket "megtartjuk", megőrizzük, birtokoljuk. Minap olvastam azt, hogy nem szabad ragaszkodni az élményekhez, amik gyakorlásunk során felbukkannak, felmerülnek, hanem örülni kell annak, hogy megtörtént, majd hagyni kell, hogy tovább menjen, eltűnjön, feloldódjon a térben. Ha elvárásokkal ülünk le meditálni, akkor csak egy újabb "rossz" szokást alakítunk ki. A meditációnak pont az a lényege, hogy elvárások nélkül gyakorlunk, miközben próbáljuk egyhelyben tartani a tudatunkat. Ezt segíti elő az a része a meditációnak, mikor is minden jó érzést, ami közben keletkezett, felajánljuk az összes érző lénynek. Ez egy nagyon nagylelkű, együttérző dolog, ami pozitív benyomásokat ültet el a tudatunkban.
Ami miatt még fontos, hogy szokásainkat elvágjuk, az az, hogy ezek mind abban korlátoznak, hogy a dolgokat önmaguk valójában lássuk. Szűrőkön keresztül észleljük a körülöttünk lévő világot, ezáltal megteremtjük saját univerzumunkat, el-, és szétválasztunk aszerint, hogy a dolgokat kellemesnek, vagy kellemetlennek tapasztaljuk. Ha ezeket a szokásokat sikerül megszüntetni, akkor tudatunkban tér keletkezik, és a dolgokat, jelenségeket sokkal gazdagabbnak, örömtelibnek tapasztaljuk, létrejön egyfajta frissesség, nem fásulunk bele mindennapjainkba. Megjelenik az a tapasztalat, hogy a "lentek" egyre rövidebbek, egyre laposabbak, és egyre könyebb megtartani egyfajta pozitív szemléletmódot, életvidámabb, életközelibb érzést. Megjelenik a spontán öröm, felismerjük a tér gazdagságát, a merev elképzelések, és félelmek pedig feloldódnak, mintha sosem lettek volna.

Téli fotók ...

Azon gondolkodok, hogy holnap el kellene mennem fényképezni, amíg van hó, és télies a táj. Csak az a késrdés, hogy hova? Gellért hegyen, és Margit szigeten gondolkodok, ott talán találok megfelelő témát. Szerintem ezt majd holnap fogom eldönteni, közvetlen a tevékenység előtt ...

Szokásformálás ...

Az elmúlt 3 napban sikerült azt megtennem, amit eddig nem nagyon erőltettem. Annak ellenére, hogy munkanapok voltak, esténként erőt vettem magamon, és leültem meditálni, alkalmanként kb. 30 percet. Csak úgy jött az elhatározás, hogy miért ne? Hiszen semmi okom nem volt rá, hogy ne tegyem, annyira nem voltam fáradt, hogy ne tudjam megtenni, lehetőségem volt rá, és még az se zavart, hogy volt alkalom, hogy egyik szobatársam horkolt, a másik filmet nézett a laptopján, vagy másnap tvben ment Fábry Show. Sőt! Ezeka körülmények remek lehetőséget adtak arra, hogy a koncentrálásomat erősítsem, és megfigyeljem, hogy ilyen zavaró körülmények között hogyan működik a tudatom, mennyire tudnak kizökkenteni az összpontosításomból. Nos, az eredmény az, hogy sehogy. És ez jó érzés. Persze nem azt mondom, hogy ennél extrémebb körülmények nem tudnának kizökkenteni, de ezek akkor nem tudtak befolyásolni. Mindenestre azon leszek, hogy lehetőleg minden nap meditáljak, legalább fél órát. Ez egy jó szokás, akkor meg miért ne erősítsem meg?

Jövőkép ...

A 7en megkaptam azt a telefonszámot, amire már hónapok óta várok. Külföldi, egészen pontosan olaszországi melóval kapcsolatos, és állítólag megbízható kapcsolatról van szó. Vagy mi. A végén még sikerül kiutazni, ha tényleg működőképes dologról van szó. Állítólag szegedi illetőségű közvetítőről van szó, tehát ha úgy alakul, le kell majd utaznom oda egyeztetés végett. Aztán majd kiderül, hogy mi lesz.
Ez persze elég konkrét irányba tereli a dolgok menetét. Így kevesebb az esélye, hogy az adóvisszatérítésből laptopot veszek, de igazából csak a vásárlás időpontja csúszna. Más kérdések viszont egészen más fényben tűnnek fel így, és el kell gondolkodnom, hogy mi az, ami etikus, amit megtehetek. Érdekes lesz. Hm. Azért az se semmi, hogy ahogy egyre erősebben fogalmazom meg kívánságaimat, és a lehetőségek sorra jelennek meg a térben. Bár így reagálna a tér minden kívánságomra. Persze lehet, hogy már reagált, csak nem vettem észre még. Fene se tudja. A merev elképzelések, és az elhomályosulások lehetnek az oka :)
Mindenesetre ezt szem előtt tartom, és igyekszem, hogy sikerüljön kijutnom dolgozni. Persze az is jó kérdés, hogy hogyan? Nem vagyok egyedül ezzel a témával, más ismerősöm is menne külföldre, van aki konkrétan ugyanezen a módon akar munkát találni. Fel is vetette, hogy mi lenne, ha együtt mennénk, mert ő nem akar egyedül menni. Van olyan régi barátom, aki szintén menne külföldre, de még nem szóltam neki erről a lehetőségről. Személy szerint nem vagyok benne biztos, hogy szívesen mennék ismerősökkel, bár lehet, hogy igazából semmit nem befolyásolna. Lehet, hogy ez is csak egy merev elképzelés. Nem tudom. De azt tervezem, hogy minél előbb lelépek a jelenlegi melóhelyről, úgyhogy mielőbb fel kell vennem a kapcsolatot a munkaközvetítővel. Nem akarok már túl sokáig az IBInél dolgozni, rossz hatással van rám. Még szerencse, hogy a meditációval sikerül valamelyest ellensúlyoznom a negatív hatásokat.
Ami miatt még nem vágok bele az egészbe, az az, hogy nem tudom, mennyi pénzem lesz. De ez is hamarost kiderül, még a jövő 7 folyamán, legkésőbb az azt követgő hét elején. Utána azonnal el kell kezdenem szervezkedni. Még talán haveromnak is szólok, nem tudom.

Tapasztalatszerzés ...

Nem nyertem ... Marad a munka ...

Álláskeresés közben ...

Most, hogy érzem, mennyire nincs kedvem ahhoz, hogy holnap munkába álljak, ismét elfogott az az erős vágy, hogy mielőbb másik munkahelyet, állást találjak/kapjak. És ismét előbukkant a régi dilemma, hogy menjek-e külföldre dolgozni? Persze, hogy a válasz az, hogy ha van lehetőség, akkor igen. Csak pénz nincs rá. Még. Ez egy újabb kérdést vet fel, mégpedig azt, hogy az adóvisszatérítésből laptopot vegyek, vagy pedig vágjak neki a nagyvilágnak? Jó kérdés. Mert jó lenne egy laptop, viszont ha sikerül kijutni külföldre, akkor 2-3 havi fizetés után már tudok venni laptopot. Újabb zavaró körülmény, ami nehezíti azt, hogy tisztán lássak. Persze megen igaz az, hogy a problémákat mi teremtjük magunknak. Ez is csak egy ilyen helyzet. Mindenesetre ez egy olyan kérdés, ami még ráér pár hónapot. Márciusnál előbb úgyse lesz esélyem arra, hogy elutazzak. Hacsak nem nyerek a lottón. Jut eszembe!

Lassan ...

... 3 hete, hogy nem dohányzok. Az igaz, hogy melóhelyen szünetben bementem a dohányzóa, de csak a társaság végett, mert jó a hangulat, és van egy kis esély a lazításra. De ésrevettem, hogy már ennyi kihagyás után zavar a dohányfüst szaga a ruhámon. Ez jó jel. Csak azt kell megállnom, hogy ha érzem a késztetést, az ingert arra, hogy rágyújtsak, akkor ellenálljak. Eddig sikerült, bár az is igaz, hogy nem is nagyon éreztem nikotinéhséget. Ez is jó. Csak abban kell biznom (meg magamban), hogy ellen tudok állni a kísértésnek.

Vége a táppénznek ...

... a mai nappal, holnaptól már dolgozok. Vagy valami hasonló. Nem tom, hogy mi lesz bent, de nem is nagyon érdekel jelenleg, még nem vagyok ott. Majd holnap foglalkozok ezzel. Este meg utazok vissza Pest. Eredetileg úgy gondoltam, hogy majd du. negyed4kor megyek vonattal, de annyira nem van kedv a holnapi munkához, hogy inkább az esti, negyed8as vonattal megyek csak. Pedig a korábbival beértem volna a Huszárba, az esti medire is. Sebaj, így legalább még el tudok köszönni Anyámtól, és Unokahúgomtól is.

Jó volt ez a kis "pihenő", hogy itthon voltam. Tudom, hogy ezzel segítettem Anyámnak is, jól esett neki, hogy itthon voltam, nem volt egyedül, bízok benne, hogy öntöttem adtam neki egy kis erőt. Mikor hazaértem, eléggé maga alatt volt. Sokat beszélgettünk, Apámról, régi dolgokról, erről-arról, mindenféléről. Sütött-főzött nekem, próbált a kedvemben járni, persze nem nagyon kellett megeröltetnie magát.

Még nem tudom, hogy mikor jövök újra haza, valamikor február közepén, ha jól számolom. Bár, ahogy nézem a műszakbeosztást, inkább vége felé. 2. 7végén meditációs hétvége lesz, és végig ráérek, ami szerencsés egybeesés. Már pénteken be fogok költözni Centrumba, és 3 napos aktív gyakorlásba fogok kezdeni, ezzel egy erőteljes lökést adva a gyakorlásomnak. Az az igazság, hogy az elmúlt egy 7ben hanyagoltam a meditálást, itthon valahogy nem tudom magam rávenni a gyakorlásra. Nem tudom, hogy miért. Talán az egó uralma? Hm. Mindenesetre hiányzik.

Ja, februárban ünnepelés is lesz, "szesznővérem" betölti 35. évét, rá fél évvel később pedig én is. Múltkoriban említette meg, és hozzátette, hogy "rémisztő". Én erre csak annyit mondtam, hogy szerintem pedig izgalmas. Na, majd kiderül, hogy mi lesz majd, és hogyan.

Van egy problémás kérdés, amiben dűlőre kell jutnom. Össze vagyok zavarodva ezzel kapcsolatban, nem látok tisztán, és persze nem is tudok dönteni. Ez nem egy kellemes érzés, de majd túljutok rajta. Bízok benne, hogy hamarosan. Csak el kelll döntenem, hogy amit látok, és gondolok, megegyeznek-e. De az is lehetséges, hogy egyszerűen csak fejest ugrok a zavar közepébe, és legalább megtudom, hogy milyen hullámokat keltek. Most, hogy jobban belegondolok, ez az egyik félelmemmel kapcsolatos. Ideje szembenézni vele, és felismerni ürességtermészetét, illuzórikus jellegét.

I'm diseased ...

No, nem túl nagyon, csak éppen a mandulám van begyulladva. Faja. Legalább ki tudom magam kicsit pihenni, mert a Cégből kezd kicsit elegem lenni. Bolondokháza az, ami ott van bent, és mindez azért, mert a magyar főnökök meg akarnak felelni a japán főnököknek, de mindez hiába, mert úgy se fognak soha. Egy japán szemében a nyugati (fehér) ember mindig is csak barbár marad. Ez van, ezt el kell fogadni, de ahogy nézem magyar vezetőink ezt nem értik meg, nem fogják fel.

Másrészt azért is jó, hogy itthon vagyok egy kicsit, mert Anyám kicsit maga alatt van. Ma fél éve, hogy Apám elment, és múlt 7en volt a 35 éves házassági évfordulójuk is. Ez egy kicsit sok most neki. Jobb az, hogy most itthon vagyok, talán így nem érzi magát annyira egyedül. Nem tudom, hogy hogyan tudnék jobban segíteni neki, de megteszem, ami tőlem telik. Nem egyszerű, az biztos.

Laptop ...

Lassan, hamarost (kb. 2-3 hónap múlva) esedékes lesz, hogy vegyek egy laptopot. Ideje van már, elég régóta tervezgetem ezt, csak eddig (még most se) nem van keret rá. Most is csak úgy lesz meg a pénz, hogy megkapom adóvisszatérítést, és akkor abból tudom kicsöngetni. Persze vehetnék asztali gépet is, de azt nem akarok. Azt nehéz hordozni, márpedig nekem nagy előnyt jelent a mobilitás. A mai világban ez már alap. Alapvetően arra kell, hogy tudjak vele netezni, filmet nézni, fontos dokumetumokat tárolni, szerkeszteni, zenehallgatás, és azért néha játszani is szeretnék. Tulajdonképpen multimédiás célokra szánnám. Persze ott van az is, hogy szeretek fotózni, és jó lenne a képeket viszonylag hamar megnézni, szelektálni, szükség esetén módosítani/javítani. Az is eszembe jutott, hogy kellene valamit tanulnom, programnyelvet, vagy valami hasonlót. Webdizájnt. Nem tudom. Ez nagyon homályos még, a jövőképemet illetően. De mindenhez pénz kell. Ahhoz is, hogy majd vegyek egy jobb fényképezőgépet. Az lesz a következő cél, vásárlás szempontjából. Jó lenne elvégezni egy fotós tanfolyamot is, hogy tisztában legyek az alapvető ismeretekkel.
De ne rohanjunk ennyire ellőre, szépen, lassan, kis lépésekben gondolkodjunk, olyan távlatokban, amik megvalósíthatóak. Elérhető célokat kell kitűznöm magam elé, nem a lehetetlent. Például azt, hogy találjak másik melóhelyet, olyat, ami pénz, és szabadidő szempontjából jobb, előnyösebb, és nem akadályoz abban sem, hogy tudjam gyakorolni a Dharmát, részt vegyek a közösség életében, tanításokra, és kurzusokra tudjak eljutni. Ez a cél. Ja, meg egy albérlet, mert a munkásszállóból elegem van. Elviselem egyelőre, de nem nekem való a kollégiumi feeling. Öreg vagyok már ehhez ...

1. Ngöndro 7vége ...

Mármint a 2011es évben. Jó volt, de tényleg. Persze nem úgy alakult, ahogy azt előre beterveztem, de ez ismét csak azt bizonyítja, mutatja, hogy mennyire tele vagyok merev elképzelésekkel, elvárásokkal. Hm. Mindenestre hatékony volt, és erőteljes. Ami nagyon meglepő volt számomra, hogy milyen sokan voltunk mind2 nap. Tele volt a gompa, és volt olyan, hogy 16an borultunk egyszerre. Nagyon komoly volt, és ugyanakkor felemelő is.
És persze, mivel volt rá lehetőségem, bent aludtam a centrumban. Így kevesebb volt az esély (gyakorlatilag semmi), hogy valamelyik sessiont "ellógjam" valamilyen indokkal. Kihasználtam minden lehetőséget, alkalmat a gyakorlásra, bár du3kor már el kellett mennem, este 6kor megkezdtem az éjszakás műszakot.
Egyébbként érdekes tapasztalataim vannak. Nem tudom, hogy mi történt, mi az oka, de év eleje óta jól érzem magam, egyfajta vidámságot, örömöt érzek, szinte minden ok nélkül, és egyelőre nem igazán tudta ezt semmi sem elvenni, megtörni. Próbálom azt a szemléletmódot alkalmazni/tartani, hogy minden egyes helyzet, amivel találkozok, az egy izgalmas lehetőség, legyen az "jó", vagy "rossz". Eddig sikerült, pedig az év első 3 munkanapja igen érdekes volt, tulajdonképpen überszar, a jókedvem mégis megmaradt. Most az az elsődleges feladat, hogy ezt az állapotot megtartsam, szintentartsam, és erre az egyik legjobb mód a gyakorlás. Ha lehet, minden nap fogok meditálni, még munkanapokon is, még ha akkor nem is borulok, csak gurujógát végzek. Jövő kedden megyek haza, ami komoly próbatétel lesz, mert eddig akárhányszor mentem haza, nem meditáltam, csak ha beugrottam a pécsi centrumba. De elhatároztam, hogy gyakorolni fogok, amikor tehetem, mert ez volt a Láma kérése, és ezt tiszteletben kell tartani. ELvégre a meditáció a legnagyobb ajándék a tudat számára.

New Year ...

Véget ért egy év, és elkezdődött egy újabb. Nem mintha ez valami különleges dolog lenne, de mégis, valahogy az emberek úgy gondolják, hogy valami jobbnak kell történnie, ha már "új" év van. Persze a legtöbb esetben nem teszünk érte semmit se. Hm.
SZámomra mind a "befejezés", és mind a "kezdés" fantasztikus volt, azaz a kezdés még mindig tart. Igazából nincs benne semmi fantasztikus, csak abból a nézőpontból, ahonnan "én" szemlélem. Mert olyan, és annyi többletet kaptam, amit szavakkal megfogalmazni nehéz, már ha lehetséges.
A "befejezés" olyan volt, mint még eddig egyik évben sem. Aktív, szórakoztató, pihentető, frissítő, inspiráló, és fergeteges. 29én beköltöztem a pesti centrumba, hogy ott töltsem el azt az időt, ami még visszavolt az évből. Igen aktív napoknak néztem elébe, elvégre aznap kezdődött Prágában a 48 órás Csenrézig meditáció, aminek az elejét, és a végét streamn tudtuk követni, illetve szabadon lehetett helyileg csatlakozni a meditációhoz. Meg is tettem párszor, ezenkívül még borultam is, csak hogy folytonos legyen a gyakorlásom. Szintentartás. 30án este volt DharmaActivity, 5 csapat mérte össze az erejét, volt vidámság, és nevetés, nem volt semmi. Mindez kisebb előSzilveszterbe torkollott, be is pálinkáztam kicsit.
A Szilveszter jó volt. Próbáltam minden elvárás, és fentartás nélkül fogadni az eseményeket, úgy látni a dolgokat, ahogy azok vannak, a maguk valójában, ez persze az elfogyasztott alkoholmennyiséggel forditottan arányosan volt lehetséges. Vagy mi. A lényeg az, hogy ittasan már nehezebb volt. De nézzük szépen sorjában. A party-helyiség kidekorálása után lehetett vacsorázni, majd este7kor a szokásos meditációt az év utolsó tanítása követte, Lahucsky Péter előadásában. Ezután kezdődött a buli, több dj váltotta egymást, különböző zenei stílusokkal. Éjfélkor hagyományosan nem a Himnuszt énekeltük el, hanem Prágából streamelve lett a Láma újévi levele, majd utána bódhiszattva-igéretet tettünk. Na, erre lehet azt mondani, hogy hatalmas volt! Igen! Hihetetlen élmény volt, és minden átjött, aminek át kellett jönnie, a távolság ellenére! Újabb bizonyítéka annak, hogy a Tér információ, és öröm! Ezután folytatódott a buli, jó volt a zene, szét is ugráltam a térdemet rendesen, még most is fáj néha, bár lassan javulgat már. Valamikor 5felé kezdtem érezni, hogy fáradt vagyok, fél6kor el is mentem aludni. Na, mégis csak öregszek egy kicsit :)
Persze 10nél tovább nem is tudtam aludni, felkeltem, segítettem a takarításban, rendrakásban, bár akkor már kevés volt vissza. Ebédre lencse volt, leves, és főzelék, csak hogy az idei évre is meglegyen a gazdagság (micsoda babona!). Annak ellenére, hogy nem éreztem magam másnaposnak, azért fáradt voltam, nem is nagyon aktivizáltam magam, borulni képtelennek éreztem magam, inkább csak ülőmeditációt végeztem. Este megvolt az első tanítás, majd filmnézés volt. Ismét megtapasztaltam, hogy a határok tulajdonképpen mennyire képlékenyek, mennyire lehet őket kitolni.
2án már nem volt kifogás, folytattam az egyéni gyakorlatomat, a borulást, már csak azért is, mert a Láma külön felhívta a gyakorlók figyelmét arra, hogy 2011 a meditáció éve, és lehetőleg mindenki összpontosítson egy gyakorlatra, ne kóstolgassunk bele, mindenbe. Így sokkal erőteljesebb a gyakorlásunk, hatékonyabb, eredményesebb. Délután volt még egy tanítás, este meg egy nagy, közös vacsora. Amúgy aznap kezdtem bele abba az elhatározásomba is, hogy nem dohányzok. Ez persze kb. 1 hete, hogy a megvalósulás állapotába került, mert szerda/csütörtök környékén még azért rágyújtottam, puszta unalomból, bár nem esett jól.
Mindent összevetve a "vég/kezdet" jól sikerült, benne is van a Top5ben. Ezek után kiváncsian várom a folytatást. Bízok a legjobbakban, illetve abban, hogy bármi is történik, az mind a fejlődésemet fogja segíteni.