Sok buddhista tanító könyveit olvasgatom, és tanításokat is szoktam hallgatni, és ott rendszerint elhangzik az, hogy a szokásainkat vágjuk el. Éppen ezért némi magyarázatra szorul az egyik korábbi bejegyzésem. Mert ugye azt írtam, hogy szokásommá kell tenni, hogy minden nap meditáljak, gyakoroljak. Ugyanakkor itt van az a gondolat, hogy szokásinkat vágjuk el. Akkor hogy is van ez? Igazából arról van szó, hogy azt a szokást kell kialakítani, hogy rendszeresen meditálunk, dolgozunk a tudattal, ugyanakkor azt a szokást el kell engedni, hogy a jó dolgokat, érzéseket "megtartjuk", megőrizzük, birtokoljuk. Minap olvastam azt, hogy nem szabad ragaszkodni az élményekhez, amik gyakorlásunk során felbukkannak, felmerülnek, hanem örülni kell annak, hogy megtörtént, majd hagyni kell, hogy tovább menjen, eltűnjön, feloldódjon a térben. Ha elvárásokkal ülünk le meditálni, akkor csak egy újabb "rossz" szokást alakítunk ki. A meditációnak pont az a lényege, hogy elvárások nélkül gyakorlunk, miközben próbáljuk egyhelyben tartani a tudatunkat. Ezt segíti elő az a része a meditációnak, mikor is minden jó érzést, ami közben keletkezett, felajánljuk az összes érző lénynek. Ez egy nagyon nagylelkű, együttérző dolog, ami pozitív benyomásokat ültet el a tudatunkban.
Ami miatt még fontos, hogy szokásainkat elvágjuk, az az, hogy ezek mind abban korlátoznak, hogy a dolgokat önmaguk valójában lássuk. Szűrőkön keresztül észleljük a körülöttünk lévő világot, ezáltal megteremtjük saját univerzumunkat, el-, és szétválasztunk aszerint, hogy a dolgokat kellemesnek, vagy kellemetlennek tapasztaljuk. Ha ezeket a szokásokat sikerül megszüntetni, akkor tudatunkban tér keletkezik, és a dolgokat, jelenségeket sokkal gazdagabbnak, örömtelibnek tapasztaljuk, létrejön egyfajta frissesség, nem fásulunk bele mindennapjainkba. Megjelenik az a tapasztalat, hogy a "lentek" egyre rövidebbek, egyre laposabbak, és egyre könyebb megtartani egyfajta pozitív szemléletmódot, életvidámabb, életközelibb érzést. Megjelenik a spontán öröm, felismerjük a tér gazdagságát, a merev elképzelések, és félelmek pedig feloldódnak, mintha sosem lettek volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése