Jó volt ez a kis "pihenő", hogy itthon voltam. Tudom, hogy ezzel segítettem Anyámnak is, jól esett neki, hogy itthon voltam, nem volt egyedül, bízok benne, hogy öntöttem adtam neki egy kis erőt. Mikor hazaértem, eléggé maga alatt volt. Sokat beszélgettünk, Apámról, régi dolgokról, erről-arról, mindenféléről. Sütött-főzött nekem, próbált a kedvemben járni, persze nem nagyon kellett megeröltetnie magát.
Még nem tudom, hogy mikor jövök újra haza, valamikor február közepén, ha jól számolom. Bár, ahogy nézem a műszakbeosztást, inkább vége felé. 2. 7végén meditációs hétvége lesz, és végig ráérek, ami szerencsés egybeesés. Már pénteken be fogok költözni Centrumba, és 3 napos aktív gyakorlásba fogok kezdeni, ezzel egy erőteljes lökést adva a gyakorlásomnak. Az az igazság, hogy az elmúlt egy 7ben hanyagoltam a meditálást, itthon valahogy nem tudom magam rávenni a gyakorlásra. Nem tudom, hogy miért. Talán az egó uralma? Hm. Mindenesetre hiányzik.
Ja, februárban ünnepelés is lesz, "szesznővérem" betölti 35. évét, rá fél évvel később pedig én is. Múltkoriban említette meg, és hozzátette, hogy "rémisztő". Én erre csak annyit mondtam, hogy szerintem pedig izgalmas. Na, majd kiderül, hogy mi lesz majd, és hogyan.
Van egy problémás kérdés, amiben dűlőre kell jutnom. Össze vagyok zavarodva ezzel kapcsolatban, nem látok tisztán, és persze nem is tudok dönteni. Ez nem egy kellemes érzés, de majd túljutok rajta. Bízok benne, hogy hamarosan. Csak el kelll döntenem, hogy amit látok, és gondolok, megegyeznek-e. De az is lehetséges, hogy egyszerűen csak fejest ugrok a zavar közepébe, és legalább megtudom, hogy milyen hullámokat keltek. Most, hogy jobban belegondolok, ez az egyik félelmemmel kapcsolatos. Ideje szembenézni vele, és felismerni ürességtermészetét, illuzórikus jellegét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése