Credo ...

Ma kicsit beleástam magam Új-Zéland őslakosságának, a maorik szokásaiba. Ami nagyon megérintett, az a haka. Itt most nem fogom leírni, mi is ez pontosan, mert bármilyen szónál többet mond a látvány, az élmény, amit nyújt, ha megnézed. Felemelő. Fantasztikus. Hihetetlen.

A másik dolog, ami miatt ezt a post-ot tulajdonképpen elkezdtem, az az előző maori király egyik gondolata, amit valamelyik könyvében megfogalmazott. Tulajdonképpen annyira egyértelmű, és logikus, hogy magyarázni sem kell a jelentését, értelmét. Szeretném, ha ez lenne az egyik alapgondolat, ami életemet vezérli. De a sok szövegelés helyett inkább megosztom mondanivalóját:

„A múlt szomorúságát magunk mögött kell hagyni, és nem átadni azt a jövő nemzedékének…a haladás egyetlen lehetséges útja, hogy felismerjük a múlt hibáit és egységesen haladunk előre”.

Te Arikinui Te Atairangikaahu királynő (1931-2006), minden idők legsikeresebb és legközkedveltebb maori uralkodója

Logan ...

Még nem néztem meg az új Rozsomák filmet, de tervezem, ha minden jól megy, majd holnap. De nem is ez a postom témája, hogy holnap meg fogom/akarom nézni. Nem. Itt valami másról lesz szó.
Jómagam mindig is képregény rajongó voltam, szerettem szinte minden műfajban, formában. Szinte minden! Amikor kezdtek magyarul megjelenni a Marvel-képregények, azonnal elkezdtem gyűjteni. Nagyon hamar kedvencem lett Rozsi, a lazaságával, flegmaságával, és persze nem utolsósorban képességei miatt. Persze azóta már tudom, hogy nem ő a legcoolabb karakter (ezért a kijelentésért most páran biztos megkínoznának, de ezt a kijelentésem tartom, nem állok el tőle), de attól még nagyon állat. Na, de nem ez a lényeg. Szeretném, ha az az inkompetens, retardált barom, aki a Wolverine-t Farkasnak fordította (tudom, hogy az volt az indok, hogy a magyarok nem tudják, hogy mi az a rozsomák, de könyörgöm, ott a Gugli, rákeresve konkrét leírás, és képek találhatóak, ennyire már ne értékeljenek le minket!), megkapná méltó büntetését, ami nem más, mint 20 lendkerekes faszkorbács, napi 5x. Ja, és ha lehet, a végén felhevített úthengerrel hajtsanak át a heréin.

Gondolatok ...

Mert véletlenek nincsenek. Soha nem is voltak. Minden apró események kapcsolódása, láncolata. Hasonlóképpen gondolkodok a szerencséről. Nem létezik. Nincs. Csak szerencsés körülmények, amire a fentiek szintúgy igazak. Minden ok és okozat kapcsolata, valaminek a következménye. És csak rajtunk áll, hogy mit kezdünk az adott helyzettel. Felismerem a lehetőséget, és élek vele, tanulok belőle, vagy éppen szenvedek tőle. Éppen ezért minden relatív. "A világ, amit ismersz, csak a fejedben létezik." Kezemben atoll, és csak rajtam áll, hogy mit írok életem lapjaira. Ha lehet, azért a tragédiákat inkább kihagyom. Bár az is igaz, hogy éles helyzet csiszolja az elmét. A kérdés tehát, mit is tegyek? Tanulj!