Megerősítés ...

Igazából tök jó, amikor a környezetemből folyamatosan olyan jelek, visszajelzések érkeznek, amik azt mutatják, hogy jó irányba változtattam a dolgokon, az életemben. Eddig legalábbis úgy tűnik. Persze a tévedés lehetősége nincs kizárva, tulajdonképpen bármi elő fordulhat ...

Költözködés után ...

Hát megtörtént, ezen is túl vagyok. Elmúlt az utolsó éjszaka a régi albiban, az újban is aludtam már, és a költözés is megtörtént. Sokkal könnyebben zajlott az egész folyamat, mint tavaly. Maga a keresés, a költözködés megszervezése, és lebonyolítása igen egyszerű volt. Persze voltak kisebb akadályok, és nem minden ment úgy, ahogy elterveztem, de az mind semmiség volt. Igazából nem is volt probléma. Az, hogy nem sikerült egy fuvarral megoldanom a cuccaim átszállítását, igazából csak kalkulációs hiba volt.
Persze még koránt sem vagyok teljesen kész, hiszen a dobozok kipakolása, a ruhák elpakolása, rendezkedés, berendezés még vissza van, de már van egy konkrét képem arról, hogy mit, és hogyan akarok. Ami lényeges, hogy csináltam mini-oltárt. Eddig ilyenem nem volt. De most! Van pár cacám (megtöltött gipsz buddha szobrok), azokat raktam ki, illetve pár buddha-ábrázolást, képet. Tegnap este fel is avattam, meditáltam előtte egyet. És a menedék-fát ábrázoló képemet is felraktam a falra, az ágyam / fejem fölé. Végre minden a helyére került, megvalósult, amiket ezzel kapcsolatban már szerettem volna egy ideje. Lord Vader-nek meditációs kamrája volt, nekem kis szentélyem 😇 .
A konyhában is még el kell rendeznem a dolgaimat, eszközöket, amiket magammal hoztam. Hogy minden elférjen, hogy meglegyen a helye. Habár nem vagyok rend-, és takarítás mániás, de 43 évesen eljutottam oda, hogy kialakult az igény arra, hogy legyen körülöttem egy viszonylagos rend. Kicsit fura belegondolni, de a tapasztalatok miatt jutottam erre a döntésre.
Holnap folytatódik a belakás, a beszokás. Bekövetkezik az első mosás, és főzés. Bár még fogalmam sincs, hogy mit fogok főzni, de mire oda jutok, addigra ki fogom találni. Egy biztos, hogy finom lesz.
Amúgy ma azt vettem észre délután, hogy mivel túl vagyok a nehezén, elmúlt az az enyhe feszültség, ami az elmúlt heteket jellemezte, és automatikusan leeresztettem, megkönnyebültem kicsit. Olyannyira, hogy mindaz a fáradtság, ami eddig összegyűlt, az most egyszerre tört rám. Majdnem bealudtam. De csak majdnem. Még időben kapcsoltam, és elmentem az esti közös meditációra.
A tegnapi nappal életem egy régi szakasza lezárult, és egy új vette kezdetét. Nagyon bízok benne, hogy így van, és nem csak remélem, hogy így lesz. Egykor létezett egy társaság, ami a "Lúzer-banda" nevet viselte. Tagja voltam. Sokáig. Tovább, mint kellett volna. Nem tudom, hogy jelenleg hány tagja van még, de pár egykori tagról tudom, hogy már régen kilépett. Tegnap az én tagságom is megszűnt. Cserbenhagyás? Nem hiszem. De elegem volt már abból, hogy hátráltatnak, visszafognak folyamatosan. Nem tudom, hogy ez a döntésem, hogy kiléptem a régi lakótársi kapcsolatból, milyen következményekhez fog vezetni, de ennek meg kellett történnie. Már évekkel ezelőtt meg kellett volna. De nem lehetek mindig szentimentális. Néha önzőnek kell lennem, és a saját érdekeimet kell előtérbe helyeznem. Most ez történt. Semmit nem sajnálok.