Focikupa, családi nap ...

Tegnap lett megrendezve Becskén az idei Becske Kupa, és Családi Nap rendezvény. Persze, jöhet a kérdés, hogy mit kerestem ott, mert se a focit nem szeretem, se családom nincs (mármint saját). De nem is ez volt a lényeg. Jó idő volt, sütött a nap, meleg volt. Rengeteg ismerős, barát volt ott, jó volt a hangulat. Segítettem némi takarításban (ezt régebben el nem tudtam volna képzelni), hiszen megtehettem, nem került semmibe, és tulajdonképpen másoknak segítettem ezzel. Ráadásul ott van a Sztúpa, körbe lehetett járni, mantrázni, és jó kívánságokat tenni közben, és ez egy olyan dolog, amit ki nem lehet kihagyni, ha az ember már ott van. És különben is, Becskére mindig jó lemenni. Szeretek ott lenni, és igazából nehéz otthagyni, amikor menni kell. Ott mindig jól érzem magam, mintha otthon lennék. Igazából jobban érzem ott magam, mintha otthon lennék. Ugyanez igaz a centrumra is. van, hogy órákon át mondogatom, hogy most már megyek haza, de elindulni nem tudok. Előre várom a május 19-t, akkor lesz megint OCT (Országos Centrum Találkozó), és a szokásoktól eltérően most Becskén. Jó lesz, már látom előre, és persze várom is.

2012. Becske

Közeledik az idei év legfontosabb eseménye. Mármint nekünk, Gyémánt Út gyakorlók számára legfontosabb esemény. Már csak 2 hónap, és itt van Karmapa, és Láma Ole! Mindenki várja, és persze folynak az előkészületek, munkálatok. Fantasztikus lesz!

Folytatás?

Annyi minden történt az elmúlt fél évben, én meg legalább annyi ideje nem jártam itt. Persze ez nem volt véletlen. Már csak azért sem, mert a véletlenben nem hiszek. Ok, és okozat. Hogy miért nem posztoltam semmit? Talán mert nem volt kedv. Vagy csak azért, mert mindaz, amit leírhattam volna, csak nyomokban fejezték volna ki azt, ami velem történt, amiket átéltem, tapasztaltam. Mindaz, amit leírtam volna, csak szavak, fogalmak lettek volna, mindenkiben másképp lecsapódva, aki olvassa, esetleg. De az is ott volt, hogy gondolkodtam azon, hogy mi lenne, ha olyan posztokat írnék, amik a buddhizmussal kapcsolatosak. De ez erősen meggondolandó, mert komoly irányelvek vannak azzal kapcsolatban, hogy mit, és hogyan tehetünk közzé.
Szóval nem tudom, hogy fogom-e folytatni ezt a blogot mostanában. Törölni nem fogom, de a posztolás az lehet, hogy hasonló ütemben fog folytatódni, mint az elmúlt fél évben. majd kiderül.

Kaptafa ...

Annyira "szeretem", amikor nem buddhisták "tudják", és meg is mondják, hogy szerintük mi a buddhizmus, miről szól, és miket is csinálunk. Hogyan élünk. Mit kellene tennünk. Na jó, annyira nem zavar, csak csodálkozok rajta. Nem értem, hogy miért? Az nem baj, ha nem tudok valamit, de kérdezek, mert akkor hajt a kíváncsiság. Nincsenek rossz kérdések, maximum rossz válaszok. De azt egyenesen ostobaságnak, butaságnak tartom, amikor valamihez nem értek,  de beszélek róla, azt a látszatot keltve, hogy értek hozzá. Így amihez nem értek, amiről nem tudok, arról inkább kérdezek, minthogy hülyeséget beszéljek, így lejáratva magamat. Mindenki beszéljen arról, amihez ért, de ne mondjon hülyeséget.