Oktatás ...

Ismét egy értelmetlen nap, aminek semmi haszna nincsen. Adat és információ közt az a különbség, hogy az utóbbi értékes, használható ...

Rambo vers

Pálinka ...

Január elején vettem 1 litér pálinkát, gondolva a jövő héten esedékes farsangi mulaccságra. Tettem bele kis aszaltáfonyát, meg mézet, mostanra már össze is érett, jó lesz az a buliban. Nemrég kicsit (de tényleg csak kicsit) kénytelen voltam betessztelni fogfájás miatt, és már akkor is jó volt.
Aztán most, miközben a gyömbéres teámat iszogatom eszembe jutott az, hogy milyen lenne a pálinka, ha gyömbért áztatnék bele (mármint a következő adagba)? És mennyit lenne érdemes? És mi lenne, ha felütném azt is egy kis mézzel? Mézes-gyömbéres pálinka! Szerintem nem hangzik rosszul, ki fogom próbálni, 1  misét megér (mondta a buddhista) ...

Zavaró érzelmek ...

Most már jó ideje, hogy feszültséget, haragot, dühöt, és agresszivitást tapasztalok magamon/ban. Ingerlékenyebb vagyok, hamarabb kijövök a sodromból. Mindez igen frusztráló tud lenni, ugyanakkor remek lehetősség, hogy gyakoroljam a türelmet, és megpróbáljam irányítani ezeket az érzéseket. Próbálok erőt meríteni belőlük, átalakítani, hogy a hasznomra váljanak, ha már így alakult. Persze izgalmas is ez, mert ilyet már régen tapasztaltam, vagy még nem igazán. Illetve nem volt még lehetőségem, hogy ilyen módon vizsgáljam őket. Érdekes, hogy ad egy lendületet.
Ugyanakkor ott van az is, hogy hamarabb felhúzom magam. Ugyanazokon a dolgokon, mint korábban, csak most nehezebben tudom visszafogni magam. Mármint hogy beszóljak, beugassak embereknek. Ez leginkább akkor fordul elő, ha ostobasággal találom magam szembe (erre mindig ugrottam, csak most jobban), illetve az utóbbi időben idegesítenek az öregek, és a kis takonypócok (mostani tinik). Mindkét csoport ugyanazon okokból kifolyólag. Egyrészt ott van a tömegközlekedés. Mindkét csoport tagjai előszeretettel megállnak az ajtóban felszállás után,és onnan csak millimétereket hajlandóak arrébb mozdulni, ha pedig az ember szól nekik, akkor értetlenül néznek, de nem mozdulnak. Utána meg jön a sértődés, amikor rajtuk átgázolva/mászva leszállok, főleg ha még be is szólok.
Másrészt az áruházak. Úgy közlekednek, hogy nem lehet őket kikerülni (jobbra-balra kóvályog, vánszorog, meg-megáll a legváratlanabb helyzetekben/pillanatokban), a közlekedő folyósókon állnak meg beszélgetni, percekig áll egy polc előtt, nem tudva eldönteni, hogy megvegye-e a tejfölt, vagy ne. Sorolhatnám még a hülyeségeket, amik zavarnak, idegesítenek, de minek. Mindenesetre így nem csoda, hogy már szinte minden helyzetben mantrázok, szinte automatikusan, észre sem véve, hogy mikor kezdtem.
Mindenesetre egy régóta gyakorló barátom azt mondta nemrég, hogy ez egy nagyszerű helyzet, amiben nagyon sokat lehet fejlődni, dolgozni a tudatommal, önmagammal. És egyre inkább az a tapasztalatom, hogy igaza van ...

Főzőcske ...

Ismét sikerült bővítenem a listát, amin azok az ételek szerepelnek, amiket meg tudok csinálni. Megfőztem életem első bablevesét, és a tesztalany (lakótárasam) szerint is jó volt, kisebb dolgoktól eltekintve, mint a megfelelő sómennyiség (majd legközelebb többet rakok bele), illetve a babérlevél (nem volt).
Másrészt csináltam krumplis lepényt (ismertebb nevein tócsni, lepcsányka, stb ...), ami elsőre szintén nem lett rossz, itt is a sóra kell majd figyelnem. Gyakorlás teszi a mestert, elvégre. Örülök annak, hogy szeretek, és tudok főzni. Jó érzés egyrészt az, hogy amit főzök, az általában jó lesz, és az is jó, amikor pozitív visszajelzést kapok.

Spotify

Nemrég ráleltem erre a remek programra, a Spotify-ra. Mint oly sok mindent, ezt is kritikusan fogadtam, de mostanra egészen megkedveltem. Rengeteg előadó albumai fent vannak, így nem is kell letölteni a zenéket, csak rákeresek valamelyik kedvencre, vagy stílusra, aztán onnan mazsolázgatok, összeállítom a playlistet, és már mehet is. Persze továbbra is fogok letölteni zenét, mert utazás közben azért kell valamit hallgatni. De ez egy jó kis progi, az biztos.

Previous life & the children ...

Számomra elég vicces, amikor a tudat természetét, viselkedését, az újraszületést a nyugat tudományos módszereivel vizsgálják, illetve magyarázzák. Pláne, amikor ezek a "hírek" "megbízható", "hiteles" oldalakról származnak. Most például gyerekeket kérdeztek (állítólag) az előző életükről, illetve a fogantatás előtti időszakról. A válaszok egybevágnak a buddhista tanításokkal (szerintem), a kutató viszont nyugati pszichológiával próbálja megmagyarázni a hallott információkat:

A cikk.

Emlékszem, hogy gyerekként egy barátommal arról beszélgettünk (lehettünk 6-7 évesek), hogy miután valakii meghal, akkor mennyi ideig marad halott, mielőtt újra megszülethet. És mindezt úgy, hogy akkor még fogalmunk sem volt a reinkarnációról. De arról határozottan meg voltunk győződve, hogy valamennyi időnek el kell telnie ebben a köztes állapotban. Az még az érdekes, hogy erről teljesen nyugodtan, természetes módon beszélgettünk. Amúgy érdekes, hogy a gyerekek könnyeben vissza tudnak emlékezni dolgokra előző életükből, és ahogy ez szépen lassan elmúlik, mire felnőnek. Általában, mert kirívó esetek mindig vannak.

Nagy igazság ...

A valóság, amit ismersz, csak a te fejedben létezik ...

Változások - külső szinten ...

Kopaszságom végett nem nagyon tudok variálni külső megjelenésemmel, már ami frizurát illeti. Amivel tudok variálni, az egyrészt a szakáll, de azt már másfél éve változtattam, azzal nincs gond, az marad, ahogy van. Egyelőre. De szükségem van rá, hogy valamennyire változtassak, változzak.
Már régóta terveztem, hogy kell egy új szemüveg, csak nem álltak össze a megfelelő feltételek, hogy csináltassak egy újat. Szerencsére a SZÉP-kártyámon összejött az az összeg, amiből már tudok csináltatni egyet. Most nem írom le, hogy hogyan jutottam el odáig, hogy megtaláltam a megfelelő szolgáltatót, nem volt egyszerű. A lényeg az, hogy tegnap elmentem optikushoz, és sikerült kiválasztani a megfelelő keretet, ami tetszik, és jól is áll. Igyekeztem olyat választani, ami egyrészt nem öregít (nem akarom elveszíteni a természetes fiatalos megjelenésemet), másrészt nem harsány, szolid, visszafogott, mégis határozott, karakteres. Na, ezt most jól körülírtam, de hát ilyen. Mindegy, jövő péntekre elméletileg meglesz.
Régóta tervezem, hogy ruhatáramat felújítom, felfrissítem, csak hát az elmúlt évek alatt nem igazán volt erre se keret. Pedig már kellett volna egy ideje. Az utolsó nadrágjaimat 2ésfél éve vettem, azok meg már meglehetősen kopottak. Persze nadrágvásárlás se egyszerű, a mai divat tükrében. Egyszerűen nem lehet normális nadrágot venni. Vagy tele van mindenféle feliratokkal, strasszokkal, mindenféle feleslege lófaszokkal, vagy a fazon az, ami nem megfelelő: feszülős csőnadrág, ami nem csak a lábamra feszül, de a családi koronaékszereket is szorongatja, nem kényelmes. Vagy ott van a másik "kedvenc", aminek a segge, ülepe combközépig lóg. Most komolyan, csak én gondolom azt, hogy ez gáz? Nem olyan mintha beszart volna az, akin van? És egyáltalán, hogy lehet ebben közlekedni, járni?
De tegnap megtört a jég, végre találtam olyan nadrágot, ami tetszik mind színben, fazonban, minden szempontból megfelel. Kicsit drága volt, 8500HUF, de megérte. Oly annyira, hogy februárban fizu után veszek még egyet. És ha szerencsém van, akkor kedvezményes áron tudok venni 2 galléros pólót (vagy hogy hívják ezeket). De lehet, hogy azokat még ma megveszem.
Szóval a lényeg az, hogy kicsit renoválom magam, a kopott, rongyos külsőt felváltja egy bizalomgerjesztőbb megjelenés (bízok benne, nem kicsit). Persze ez csak a kezdet. Rendbe akarom hozatni a fogaimat is, nem akarok úgy járni, mint annak idején Apám, akinek ki kellett húzni majdnem az összes fogát. Cél a megelőzés, és megőrzés. Talán még nincs késő ...