Taste of Freedom ...

Másfél hónapja dolgozok az új munkahelyemen, és egyelőre jól érzem magam. Tetszenek a feladatok, a légkör, maga az egész szituáció, és nem utolsósorban az időbeosztás. Az, hogy hétfőtől péntekig, 8tól 4ig dolgozok, az valami fantasztikus. Számomra. Megtapasztalni, hogy a péntek tényleg pénteket jelent, hogy a hétvége tényleg az, és nem pedig lehetőség arra, hogy dolgozzak. Egyfajta rendszer költözött az életembe. Rendszeresség. Inkább ez a megfelelő szó. Sokkal nyugodtabb vagyok, a korábban tapasztal feszültség nagyrésze eltűnt. Kiegyensúlyozottabbnak érzem magam. Kezdem megszokni, hogy munka után nem vagyok kimerült, van energiám. És ebből kifolyólag a korábbi szabadidős tevékenységek (játék, filmnézés) már nem elég. Ott van a késztetés, a vágy, hogy kimozduljak a világba. Hogy csináljak valamit. Tapasztaljak. Persze meg kell találni azt a tevékenységet, ami érdekel, amivel foglalkozni akarok. Persze, ott van a fotózás, amivel régóta akarok foglalkozni, és el is határoztam, hogy fogok erre időt szakítani. Mint ahogy a héten tettem is. Szerencsére Budapesten rengeteg lehetőség, és téma van, szóval a közeljövőben valószínüleg sokat fogok kóborolni a városban, élesített fotóapparáttal a kezemben. Másrészt pedig nyár van, rengeteg program a városban, koncertek, bulik, események, rendezvények. Eddig általában munka végett nem tudtam ezeken részt venni, de most ez is megváltozott. Csak hogy egy példát mondjak, holnap lesz megrendezve a Normafa-Kamaraerdő happening, 4 helyszín, 30 dj, estétől reggelig. Vagy ott van a Város és Folyó, VaLyó, idén kitelepültek a Rákóczi híd pesti hídfőlye mellé, ahol egész nyáron érdekes programok várhatóak. Hamarosan fel is fogom keresni, hogy felderítsem, megtapasztaljam valójában, hogy milyen. És még sorolhatnám a lehetőségeket. Lassan kezdem megszokni a helyzetet, és kezdem felfogni, hogy eddig miben is voltam. Szóval a lényeg az, hogy nem bántam meg a döntésem, hogy otthagytam a CAF-t.