Meghívó ...

A minap érdekes levelet kaptam. Íme a kép, amit csináltam róla:

E szerint azon szerencsés 10ek egyike vagyok, aki ha belép a szervezetbe (Illuminati), akkor lehetőségem nyílik rá, gazdag, és népszerű legyek. Azért a piros csíkban lévő szöveg figyelemre int, mert lehet, hogy átverés, és csak az adataimat akarják. A poén az egészben az, hogy játszogatok a The Secret World c. játékkal, ahol 3 titkos szervezet tagja lehetek, és hogy, hogy nem, az egyik szervezet az Illuminati. MegaLol. Mikor megláttam a mélt, nem kicsit nevettem.

Húsvét ...

Már csak 2 alvás, és megyek Becskére. Az idei Nyúlnapokat se otthon töltöm, most már szokás szerint. Egyrészt nem jó nekem annyira, ha haza megyek, sokat unatkozom, és nem látom nagyon értelmét. Másrészt jobban érzem magam Becskén ilyenkor.
A tavalyi kurzus óta nem voltam, nagyon hiányzik, hogy ott legyek újra. Szeretek ott lenni. Jó ott. Sok barát, hasznos időtöltés, programok, nyugalom, és feltöltődés. Ha lenne lehetőség, hogy onnan dolgozni valami megbízható távmunkát, oda költöznék. Vagy munkalehetőség, ami biztosítja a megélhetést. De a térségben ez nem van. Ebből ott hiány van, nem kicsi. Így marad az, hogy időnként, amikor tudok, leutazok 1-2 napra. Ezentúl megpróbálok sűrűbben menni. Bízok benne, hogy az anyagi lehetőségek adottak lesznek hozzá.
Vasárnap reggel 9kor indulás Huszárból, visszaindulás hétfőn délután, addig meg 2 nap határtalan boldogság. Az elkövetkező másfél napot ennek szellemében kívánom eltölteni, nem hagyom, hogy bármi kizökkentsen ebből a hangulatból.

Fearless Death ...

Lassan 1 hónapja, hogy megjelent Láma Ole könyve magyarul, a Félelem nélküli halál. Nemrég meg is vettem, el is kezdtem olvasni. A téma nem ismeretlen előttem, hiszen már hallottam tanításokon, részt vettem Phowa-kurzuson, és a Tibeti halottas könyv c. filmet is megnéztem. Mégis, van ami újdonság számomra, de ami a leglényegesebb, könnyen érthető, befogadható. Elvégre olyan témáról van szó, amiről keveset tudunk, tulajdonképpen tabu téma, viszont egyik legerősebb félelmünk alapja.
Számomra azért is jó a könyv, mert az elmúlt években meghalt Apám, és anyai Nagyanyám. Így utólag a könyvet olvasva jobban megértem, hogy mi történt velük, min mentek keresztül, és most milyen állapotban vannak (tudatilag, mármint). És habár hamar elengedtem őket, a tanácsok, amiket a Láma ajánl, hogy miként viselkedjünk, utólag is hasznosak. És nem utolsó sorban azért is, mert ha újra hasonló helyzetbe kerülök, akkor tudom, hogy mi fog történni, mit kell tenni, mire kell figyelni.
A könyv nem csak arra tér ki, hogy mi történik a haldoklás folyamán, illetve mi történik a halott tudatával. Hasznos gyakorlati tanácsokat ad mind a haldoklóknak, mind a haldoklást kísérőknek, hogy mire figyeljenek, hogyan tudják a távozást könnyebbé tenni.
Ez a könyv egy olyan rést töm be, amire már régen szükség volt. Az emberek alapvetően félnek az elmúlástól, nem tudják, hogy mi vár rájuk. Napjainkban tabu erről beszélni, javarészt csak azok beszélnek erről, akik már elvesztettek valakit, de még ők se nagyon. Egyik kolegám (aki novemberben vett Menedéket) kérdezte, hogy szerintem nem e lenne szükség arra, hogy akár már az iskolákban beszéljenek erről a témáról (mármint az elmúlásról) a diákokkal, hogy tisztában legyenek azzal, hogy ez is az élet része. Szerintem erre szükség van. Nagyon is. De legyen inkább erkölcs-, és hittan, mert az lényegesebb ...

Elfelejtve ...

Az igazság az, hogy kicsit elhagyatva érzem magam. Senki nem kérdezi, mi van velem, hogy vagyok. Mármint azok közül, akiktől kicsit elvárnám. Nem nagyon, csak kicsit. Mert vannak dolgok, amiknek fel kellene tűnnie. De úgy látszik, hogy téves elképzelések rabja vagyok. Vagy csak a kísérlet, amit elkezdtem  még március elején, túlságosan azt igazolja, amit sejtettem. Sajnos.
Mert én vagyok az, aki meghallgat bárkit, akinek el lehet mondani a problémákat. Akinek lehet panaszkodni. Lelki szemetesláda. Egy fül vagyok. Amikor viszont nekem lenne szükségem egy személyre, aki meghallgat, akinek elmondhatom, hogy mi bánt, akkor nincs senki. Nem mintha túlságosan jelezném, hogy kell valaki, aki meghallgat. De néha ez a hallgatás jobban jelzi, hogy baj van. Csak éppen azok nem veszik észre, akiknek kellene. Néma segélykiáltások. Mert magamtól nem fogok panaszkodni.
Érdekes, hogy az elmúlt 1 hónapban összesen 2 ember volt, aki észrevette, hogy hangulatom, állapotom eltérő a korábbitól. Csak 2 fő. Érdekes. És nem azok, akiktől várnám. Akiktől viszont várom ...
Az az igazság, hogy kicsit besokalltam. Az elmúlt évek eseményei, történései kicsit túltelítettek. Sok volt a tisztulás, és kevesebb a pozitív benyomás, utóbbiak legyenek is bármilyen hatalmasak, erőteljesek. Ha nem buddhista lennék, akkor azt mondanám, hogy szopórolleren vagyok. Így csak most van egy negatív hullám, ami azért már a vége felé jár. Csak pont a vége nehéz. Belefáradtam. Belefáradtam abba, hogy bármit szeretnék, azt nem sikerül keresztül vinnem. Általában korábbi hülyeségek következményei ütnek be, tehát még csak nem is okolhatok senkit se ezek miatt. Viszont remek lehetőség arra, hogy megértsem a 3. alapgondolatot. Minden ami történik, korábbi gondolatok, szavak, cselekedetek eredménye. Remek lehetőség arra, hogy dolgozzak a helyzetekkel, a tudatommal. Hogy gyakoroljam a türelmet. Hogy megértsem azt, hogy mások ugyanúgy szenvednek saját tetteiktől, még ha nincsenek is tisztában vele. Még ha nem is könnyű, egyszerű feladatok ezek. Pláne úgy, hogy az utóbbi időben túlságosan be vagyok feszülve. Túl hamar ingerült leszek. Még ha nem is adom ennek külső jelét. Persze ennek köszönhetően már majd minden helyzetben mantrázok. Hol a Karmapa Csennó-t recitálom, hol pedig az Om Mani Peme Hung-ot. Akár beszélgetés közben is. És ismét egy pozitív tapasztalat, ami a tanításokat igazolja, hogy a mantrák segítenek távolságot tartani a zavaró érzelmektől, segítenek lenyugtatni a tudatot.
Igazából tudom, hogy mit kellene tennem. Csak az első lépést nehéz megtennem. Hiányzik a lendület. De meglesz, tudom jól. Így szokott ez lenni ...

Osztálytalálkozó ...

Május 3-án, 24 év után először találkozik az egykori általános iskolai osztályom. Ez lesz az első osztálytalálkozó, igazából. Pár arccal összefutottam az évek során, de nem volt jellemző igazából. Aztán pár éve feljöttem Bpre, így tovább csökkentek az esélyek. Míg nem pár éve FB-n szépen összeverődött az osztály. A hírhedt 8E, az iskola egykori mumusa. Ha jól emlékszem, nem egy tanár félt tőlünk. Sőt, féltették a diákjaikat, hogy mi lesz majd velük, ha velünk haverkodnak. Próbálták megtiltani, de próbáljon megtiltani bárki bármit egy kamasznak. Mondjuk nem is ok nélkül tartottak tőlünk, elég vad osztály volt a miénk. Több tanárt kikészítettünk annak idején, volt aki sírva rohant ki a teremből. A legjobb az volt, hogy a legnagyobb vadságokban, őröletekben még a legszolidabbak is benne voltak. Nagyrészt.
Egy biztos, érdekes lesz találkozni egykori osztálytársaimmal.

Micimackó bölcsességei ...

Előre is elnézést, a következő sorok, gondolatok nem saját szerzemények, még csak nem is én gyűjtöttem össze. Csak átszerkesztettem kicsit, kivettem a felesleges képeket. De mindettől függetlenül hatalmas gondolatok, tartalmasak, egyszóval jók:

1. Ha nem ilyen volnál, mind szegényebbek lennénk.

2. Malacka: - Hogyan betűzöd azt, hogy szeretet? 
   Micimackó: - Azt nem betűzik, azt érzik.

3. Néha a legkisebb dolgok foglalják el a legnagyobb helyet a szívedben.

4. Tudod Malacka, van úgy, hogy valaki nagyon törődik a másikkal. Azt hiszem, ezt hívják szeretetnek.

5. Bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb, mint sejted, és okosabb, mint véled.

6. Ígérd meg, hogy sosem felejtesz el. Mert ha mégis, akkor nem megyek sehová.

7. Van úgy, hogy nagyobbnak és borzadályosabbnak látszanak a dolgok, ha egyedül vagyunk és félünk.

8. Már minden helyen kerestelek, ahol nem vagy, csak azt a helyet nem találom, ahol vagy. Csak azt tudom, hogy ott vagy, ahol én nem vagyok. De hol vagyok én? Azt kívánom, bár itt lennél, hogy megmondd. Esetleg ha nagyon-nagyon erősen kívánnám, akkor itt lennél?

9. Ha te száz napot élsz, én kilencvenkilencet akarok, mert nem akarok nélküled élni.

10. Azok a dolgok tesznek egyedivé, amiben különbözök másoktól.

11. A folyók, tudják mi a lényeg: minek rohanni, egyszer úgyis odaérünk.

12. Egy nap barátok nélkül olyan, mint a bödön egy csepp méz nélkül.

13. Egy kis odafigyelés és egy kis gondoskodás mindent megváltoztat.

14. A szeretet azt jelenti, hogy akár több lépést is hátrálsz azért, hogy a másiknak örömet szerezz.

15. Az a nap a kedvencem, amit veled tölthetek. Szóval ez a kedvenc napom.