Meglepetés ...

Még tavaly valamikor májusban voltam állásinterjún, ami után pozitív visszajelzés jött, elméletileg megfeleltem az interjún. Gyakorlatilag mégsem lett belőle semmi, mert valamiért visszafogták a létszámbővítést. Említett még egy olyasmit a közvetítő, hogy ha megint lesz felvétel, akkor majd szólnak. Ez volt tavaly májusban. Azóta se történt semmi.
Múlt héten odaadtam egy barátomnak az önéletrajzomat, aki történetesen ennél a cégnél dolgozik, azt mondta megkérdezi, hogy van-e valami pozíció. Azt az információt kaptam, hogy jelenleg nincs, de bekerültem az adatbázisba, ha lesz valami, akkor majd értesítenek.
Ma délelőtt csörög a telefonom, felveszem. Azt mondja a hang, hogy megint van felvétel a korábban említett cégnél, aktuális-e a kérdés. Mondtam, hogy soha jobbkor. Szóval most várom, hogy ma, vagy holnap visszahívjanak, hogy kiderüljön, mikor kell mennem állásinterjúra.
Egyszer már megfeleltem, bízok benne, hogy ez most sem lesz másként. A tér tele van lehetőségekkel ...

Lot of time ...

Tegnap délután bejelentették, hogy csoportos létszámleépítés várható 1 hónap múlva. Ha nem változik semmi, akkor március végén megkezdem felmondási időmet, ami április végén jár le. Szóval addig kell munkát találnom. De legalább ez idő alatt sem kell bent, melóhelyen unatkoznom, mert állásidőre raktak.
És ha már van időm, kezdenem is kellene vele valamit. És akkor itt jön a kérdés, hogy mit kezdjek a hirtelen rám szakadó rengeteg idővel? Tanulva a tavalyi hasonló időszak eseményeiből, hibáiból, most normálisabban kell hozzáállnom mindenhez. Először is, a legfontosabb, hogy vissza kell térnem a rendszeres gyakorláshoz. Minden nap végezni fogom a leborulásokat, egészen addig, amíg nincs meg a kötelező 111K. Akár naponta többször is fogom csinálni, ha bírom. És tudom, hogy bírom, csináltam már máskor is. És ha megvan a szükséges, akkor is folytatni fogom, minden reggel/délelőtt valamennyit (min. 1 kör). Az elmúlt stresszes időszakot nem kezeltem a legjobb módon, és ez köszönhető annak, hogy hanyagoltam a gyakorlást.
Munkakeresés az alap, az lenne a legjobb, ha április elején már lenne munkám, tudnék dolgozni. Szükségem van a pénzre, hogy fent tudjam tartani az megélhetésemet, és ki tudjam fizetni a tartozásaimat. Arról nem is beszélve, hogy idén is lesz Becskén kurzus, amire jó lenne elmenni, és akkor még ott van az a terv is, hogy el akarok menni Bulgáriába Phowára. Több okból is. Egyrészt régen voltam már, ez mindenképpen egy hasznos gyakorlat, amit érdemes időnként gyakorolni, - főleg ha a Láma erőterében történik ez - , meg egyéb önös érdekek is közrejátszanak. Még. Bízok benne, hogy még akkor is aktuális lesz az utóbbi. De ez hamarost kiderül.
Persze nem lehet csak meditációval, és álláskereséssel tölteni az időt. Az utóbbi időben sokat gondolkoztam azon, hogy mit kellene tanulnom? A fotózás még mindig prioritást élvez, szóval lehet, hogy megint nekiállok képeket csinálni. Ami még érdekel, az a vizuális effektek szerkesztése zenéhez, bár nem nagyon van sejtésem, hogyan kezdjek neki. Tulajdonképpen ez is régóta érdekel. És amivel szintén kell foglalkoznom, az az angol. Gyakorolnom kell azt is, mert habár elég sok mindent megértek, a beszéd az még akadozik. De ez csak gyakorlás kérdése. Amúgy nem tudom, hogy mit kellene tanulnom, ami esetleg a későbbiekben is hasznos lehet. Majd megkérdezek pár ismerőst, hogy mi a véleményük ...

Before the night ...

Úgy gondolom, hogy az lesz a legjobb, ha hagyom, hogy a dolgok történjenek maguktól. Meglátom, mi lesz belőle. Majd megpróbálok spontán reagálni a történésekre.
Mindenesetre ma este Hippi-farsang, Flower-Powers, a 60-a évek életérzése. Hogy mi lesz ebből?

Álláskeresés ...

... megint. Még van munkám, de tudom, hogy hamarosan felmondanak, csoportosan. Napok kérdése csak. Tegnap láttam egy listát, amit igazából nem lett volna szabad látnom, de hát a műszakik mindig leleményesek, feltalálják magukat. Főleg ha rendelkeznek a megfelelő jelszóval :) Ezen a listán sajnos a mai dátum szerepelt, szóval ha ma fel kell menni a HR-re, akkor nem fogok meglepődni. Ha buddhistaként gondolok az elmúlt 1-1,5 évre (munkahelyi, és anyagi helyzetre tekintve), akkor azt mondom, hogy ez egy erőteljes tisztulás. Ha nem buddhistaként, akkor meg azt mondom, hogy szopórolleren vagyok :) Mindegy, majd csak lesz valahogy. Csak még nem tudom, hogy hogyan. Azért azt így alsó hangon megjegyzem, hogy nem fogok meglepődni azon, ha egyrészt Magyarországon megszűnik a Flex (vagy legalábbis jelentősen lecsökken az aktivitása), másrészt meg azon, ha a nemzetközi piacon esik hamarosan nagyot (már bukott egy nagy összeget, pont ez miatt fog megszűnni a melóm). Nem vagyok rosszindulatú, nem akarom, hogy csődbe menjen a Flex, sajnálnám azt a sok embert, aki elveszítené a munkáját, de a helyzet az, hogy itt, Bp-en dilettánsok vezetik a céget, és attól tartok, hogy máshol sem jobb a helyzet (gondolva egy szerződésre, amit központilag hoztak tető alá).
Egy biztos, megint érdekes időszak elé nézek ...

Egy kérdés, és a válasz ...

Nemrég Prana Nadit gyakorló kollegám ismét felvetette azt a lehetőséget, hogy én, mint buddhista gyakorló próbáljam esetleg ki az ő módszereiket, mindenféle kötelezettség nélkül. Mint egyfajta kiegészítő lehetőséget. Nem akartam olyan választ adni, amivel esetleg megsértem, így diplomatikusan annyit mondtam, hogy jelenleg nem alkalmasak a körülmények, de fejben tartom.

Aztán ma érdekes gondolat jutot az eszembe, egy lehetőség, ami akár válasz/reakció lehetne a felvetésére. Tegyük fel, hogy keresünk valami módszert, valami eszközt, ami maradandó örömöt, boldogságot, és kiegyensúlyozottságot teremt az életünkben. Keresésünk folyamán kipróbáljuk a felbukkanó lehetőségeket, meghallgatjuk mások élményeit, tapasztalatait, de mivel valami soha nem stimmel, nem kielégítőek a lehetőségek, tovább keresünk. Aztán, egy idő után megtaláljuk azt, ami mindezeket elérhetővé teszi. Ha rálépünk arra az útra, amit megtaláltunk, és teljes bizalmunk van benne, eredményeket tapasztalunk, a külső, és belső visszajelzések mind fejlődést mutatnak, akkor minek próbáljak más módszert, lehetőséget? Minek keresni tovább olyan dolgot, ami mindezt szintén elérhetővé, elérhetővé teszi, ha már van, ami működik, ha már megtaláltam? És ahogy ezt végiggondoltam, jött a felismerés, és feltettem magamnak a kérdést. Minek keresed tovább másban, máshol azt, amit már megtaláltál? Miért ott keresed, ahol nincs? Miért?

?

Nem tudom eldönteni, hogy ami most előttem van, az egy lehetőség, vagy csak megen félreértelmezek dolgokat. Örülnék neki, ha nem az utóbbi dolog lenne. Mindenesetre már tettem lépéseket, hogy legyen esély arra, hogy kiderüljön. Csak el ne bénázzam, mert ahhoz igazi tehetségem van. Soha nem voltam túl jó ebben. De végül is minden változik, a dolgok folyamatosan mozgásban vannak. Ez miért ne változhatna végre? Ha helyesen ítéltem meg a körülményeket, akkor van kölcsönösség. Ha meg tévedtem, akkor gazdagabb leszek egy újabb tapasztalattal.