Nemrég Prana Nadit gyakorló kollegám ismét felvetette azt a lehetőséget, hogy én, mint buddhista gyakorló próbáljam esetleg ki az ő módszereiket, mindenféle kötelezettség nélkül. Mint egyfajta kiegészítő lehetőséget. Nem akartam olyan választ adni, amivel esetleg megsértem, így diplomatikusan annyit mondtam, hogy jelenleg nem alkalmasak a körülmények, de fejben tartom.
Aztán ma érdekes gondolat jutot az eszembe, egy lehetőség, ami akár válasz/reakció lehetne a felvetésére. Tegyük fel, hogy keresünk valami módszert, valami eszközt, ami maradandó örömöt, boldogságot, és kiegyensúlyozottságot teremt az életünkben. Keresésünk folyamán kipróbáljuk a felbukkanó lehetőségeket, meghallgatjuk mások élményeit, tapasztalatait, de mivel valami soha nem stimmel, nem kielégítőek a lehetőségek, tovább keresünk. Aztán, egy idő után megtaláljuk azt, ami mindezeket elérhetővé teszi. Ha rálépünk arra az útra, amit megtaláltunk, és teljes bizalmunk van benne, eredményeket tapasztalunk, a külső, és belső visszajelzések mind fejlődést mutatnak, akkor minek próbáljak más módszert, lehetőséget? Minek keresni tovább olyan dolgot, ami mindezt szintén elérhetővé, elérhetővé teszi, ha már van, ami működik, ha már megtaláltam? És ahogy ezt végiggondoltam, jött a felismerés, és feltettem magamnak a kérdést. Minek keresed tovább másban, máshol azt, amit már megtaláltál? Miért ott keresed, ahol nincs? Miért?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése