Kimerülve ...

Ismét eljutottam arra a pontra, amikor szervezetem folyamatosan jelzi, hogy fáradt, túl van terhelve, több pihenésre van szüksége. Persze nem csoda. Az elmúlt másfél hónapban folyamatosan feszegettem a határokat, tudatosan, egyfajta kíváncsisággal övezve. Mert az alvásátlagom mostanában 4 óra. Ha melózok (mindegy, hogy nappal, vagy éjszaka), minimum 3, maximum 4 órát alszok, ha pihenős vagyok, 5 óra. Ez azért nem sok. Ebből a nappalos azért szar, mert fél4 után kelek valamivel, és éjfél előtt ritkán fekszek le. Éjszakással meg az a gáz, hogy nappal nem lehet olyan könnyen, jól aludni, sok a zaj. Melóhelyen is nagy a pörgés, keveset ülök, folyamatosan a gépek között vagyok, ugrásra készen, hogy elhárítsak, átálljak. És hogy pénzt is keressek, megragadom a lehetőséget, ha van túlóra. Márpedig van, holnap is, nappalosban. Nem baj, kell a pénz, hamarosan itt van Becske, a számlákat is fizetni kell (sajnos), és azért szeretnék vásárolni is ezt, azt (teló, fényképező).
És akkor még ott van az az elhatározásom, hogy kurzusra befejezem a leborulásokat. Az erőteljes gyakorlásnak hála, már alig van vissza 9500 (vagy a közeli), és ha tényleg be akarom fejezni, akkor az elkövetkező 2 hétben igencsak meg kell nyomnom. És meglesz, erről gondoskodok. Csak ez is növeli a fáradtság-faktort egy kicsit, de ez már csak a hab a tortán, és egyébként is, ez nagyon hasznos dolog. Tervezem, hogy a kötelező mennyiség után folytatom, csak nem ebben a hard tempóban, amiben most csinálom.
Ja, és a cseresznye a hab tetején, ami a múlt héten odarakott rendesen. A kánikula, illetve ezek az éles váltások, amik mostanában vannak. Ez az, amit nehezen viselek, a hőség. És ez volt az, ami megkoronázta az elmúlt időszakot. Múlt héten olyan voltam, mint akit fejbevágtak. Nap végére elfáradtam, enyhe szédülés, kábult állapot. Amire képes voltam leginkább, az a fekvés, és álmos pillantásokkal szemlélni a monitort. De bízok abban, hogy ez hamarosan elmúlik, és újult erővel folytathatom tevékenységeimet.

Reggeli ébresztő ...

Hát, ilyen élményben sem volt még részem. Reggel (hajnalban) felkeltem, hogy megyek dolgozni, túlórázni. Nyugodtan reggeliztem, amikor érdekes, furcsa zajra lettem figyelmes. Mire beazonosítottam a zaj forrását, már nyakamban is volt az áldás. Szó szerint, ugyanis leszakadt a konyhában a plafon. Na jó, csak a vakolat, de akkor is. Hirtelen majd beszartam, de szerencsére ez elmaradt. Még csak most kezdek lenyugodni. Nem erre számít az ember, amikor éppen reggelizik, és a kávéját próbálja meginni. Fasza. Ja, és tavaly volt tetőszigetelés. Ezek alapján igazi, minőségi munka lehetett. Gratulálok a kivitelezőnek!
Mindenesetre ez további érdekes következményeket von maga után. Hamarabb fogok találkozni a főbérlőmmel, mint szeretnék. Ez azért gáz, mert vannak hátralékok, még a tavalyi évből kifolyólag, és bíztam benne, hogy a jövő hét közepénél előbb nem kell vele találkoznom, amikor is már egy jó része ki van fizetve ennek. De ez most nem így lesz. Vihar közeleg, nagy. Sebaj, állok elébe, met jobbat nem tudok. Vállalom a következményeket.
Azért az is megfontolandó ezek után, hogy meddig lakjak itt még? Mert mi van akkor, ha éjjel, mikor alszok, akkor szakad le a plafon, csak éppen a szobámban? És pont rám? A másik, hogy fogják ezt megcsinálni, kijavítani, mikor, és mennyi idő alatt? Meg kik? Én addig nem tudok itthon maradni, és gyanítom, hogy lakótársam sem fog. Szerintem hamarosan el fogok innen költözni, lesz, ami lesz. Mondjuk nem így terveztem, de most már mindegy.
Na, ezek után kellemes munkanapot kívánok magamnak ...

Vörös nász ...

Még nem láttam, de annak idején olvastam a Trónok harca regényfolyam azon részét, ami most a sorozatba került. Igen, azt, amin most azok háborognak, akik nem olvasták a regényt. A kezdetek óta tudom, hogy Robb Stark meg fog halni (már meghalt), amikor elkezdtem nézni a 3. évadot, azonnal tudtam, hogy ebben az évadban tőle is búcsúzunk. Meg még jó néhány szereplőtől is. De ezt most nem fogom itt elspoilerezni, az nem lenne fair. Meg hát, hol van akkor a meglepetés ereje?

Frissítő tapasztalat ...

Tegnap meló közben az egyik gép hibáját hárítottam el, és éppen csuktam be az ajtaját, amikor sikerült a bal hüvelykujjamat odacsuknom az ajtó 2 szárnya közé. Szerencsére nem lilult be, így talán nem fog lejönni. Mindenesetre az érzés, ami hirtelen belém hasított, felért egy ébresztővel. Elég keveset aludtam éjjel, nem sikerült átállnom éjszakásról még, és álmos, fáradt voltam, de ettől azonnal magamhoz tértem, elmúlt az álmosság érzete valahogy. Felfrissített. Ez persze nem azt jelenti, hogy ezentúl, ha fáradt leszek, odacsukom valamelyik ajtóhoz az egyik ujjamat. Inkább csak jobban figyelek ezentúl arra, hogy mit csinálok. Persze egyik kolega a későbbiekben rögtön ajánlgatta, hogy kinyitja a gépet, amikor látta, hogy megen kezdek álmosodni. Szeretem, amikor ilyen figyelmes emberek vesznek körül :) ...