Ismét eljutottam arra a pontra, amikor szervezetem folyamatosan jelzi, hogy fáradt, túl van terhelve, több pihenésre van szüksége. Persze nem csoda. Az elmúlt másfél hónapban folyamatosan feszegettem a határokat, tudatosan, egyfajta kíváncsisággal övezve. Mert az alvásátlagom mostanában 4 óra. Ha melózok (mindegy, hogy nappal, vagy éjszaka), minimum 3, maximum 4 órát alszok, ha pihenős vagyok, 5 óra. Ez azért nem sok. Ebből a nappalos azért szar, mert fél4 után kelek valamivel, és éjfél előtt ritkán fekszek le. Éjszakással meg az a gáz, hogy nappal nem lehet olyan könnyen, jól aludni, sok a zaj. Melóhelyen is nagy a pörgés, keveset ülök, folyamatosan a gépek között vagyok, ugrásra készen, hogy elhárítsak, átálljak. És hogy pénzt is keressek, megragadom a lehetőséget, ha van túlóra. Márpedig van, holnap is, nappalosban. Nem baj, kell a pénz, hamarosan itt van Becske, a számlákat is fizetni kell (sajnos), és azért szeretnék vásárolni is ezt, azt (teló, fényképező).
És akkor még ott van az az elhatározásom, hogy kurzusra befejezem a leborulásokat. Az erőteljes gyakorlásnak hála, már alig van vissza 9500 (vagy a közeli), és ha tényleg be akarom fejezni, akkor az elkövetkező 2 hétben igencsak meg kell nyomnom. És meglesz, erről gondoskodok. Csak ez is növeli a fáradtság-faktort egy kicsit, de ez már csak a hab a tortán, és egyébként is, ez nagyon hasznos dolog. Tervezem, hogy a kötelező mennyiség után folytatom, csak nem ebben a hard tempóban, amiben most csinálom.
Ja, és a cseresznye a hab tetején, ami a múlt héten odarakott rendesen. A kánikula, illetve ezek az éles váltások, amik mostanában vannak. Ez az, amit nehezen viselek, a hőség. És ez volt az, ami megkoronázta az elmúlt időszakot. Múlt héten olyan voltam, mint akit fejbevágtak. Nap végére elfáradtam, enyhe szédülés, kábult állapot. Amire képes voltam leginkább, az a fekvés, és álmos pillantásokkal szemlélni a monitort. De bízok abban, hogy ez hamarosan elmúlik, és újult erővel folytathatom tevékenységeimet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése