Megkezdődött a mai műszak utolsó harmada. Már csak 4 óra van vissza,és kezdődik a 7végém. Nehéz lesz ezt az időt kivárni, gyanítom, innetől sokkal lassabban fog menni az idő. Még az a szerencse, hogy ez egy nyugisabb nap (az eddigiekből ez a legnyugisabb), és nem kell pörögnöm. Fáradt vagyok, és álmos. Gyanítom hamar el tudnék aludni, minden nehézség nélkül. Jelenleg az a legfőbb gondom, hogy unatkozom, és ez csak kihangsúlyozza a fáradtságomat. A műszakban lévő emberekkel nemigazán tudok rendesen beszélgetni, de ezt már említettem. Jóval idősebbek, és nem egy hullámhosszon mozgunk. Nagyon nem. Itt nincs olyan kolega, akivel félszavakból is megértjük egymást. És nem is fogom megtalálni közöttük, aki esetleg alkalmas lenne rá, mert már kiismertem őket annyira, hogy ezt felismerjem. Megen én lettem az, aki kilóg a sorból, a tömegből. Nem lepődök meg ezen, nem döbbent meg, ez már így megy egy jó ideje, évek óta. Egyszer valaki azt mondta, hogy én különcködök, mert azt akarom, hogy másnak tűnjek, hogy "különlegesnek" lássanak. Ez hülyeség. Inkább az volt hosszú éveken át, hogy azt akartam, hogy befogadjanak, ezért olyan akartam lenni, mint a többség. Aztán rájöttem, ráébresztettek, hogy ez hülyeség. Azóta inkább önmagam akarok lenni. Nem játszom meg magam, alapvetően azt adom, aki vagyok. Néha azért kell egy kis színjátszás, tettetés, hogy ne lógjak ki annyira. Bár aki ismer, azt nehezen tudom átverni. Magamat se.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése