Múltkoriban megkaptam azt a kisebb jellemzést, minősítést, hogy néha kicsit önmarcangoló vagyok. Én nem csodálkozok rajta. Ha sok szar történik az emberrel, egy idő után saját magában kezdi keresni a hibákat. És persze talál is. Ahogy én is találtam. A balul sikerült dolgok után elkezdtem azon gondolkodni, hogy hol rontottam el, mit kellett volna másképp csinálni, és mi lett volna ha ... Persze ez mind hülyeség. Ez az egyik legnagyobb hiba, amit az ember elkövethet. Nem szabad. Pláne állandóan visszatekinteni a múltba, és azon rágódni, tépelődni. Valahol nemrég azt olvastam, hogy meg kell tanulnunk régi hibáinkon túllépni, mert különben soha nem leszünk képesek előrehaladni. Milyen igaz. Még ha nem is tudtam teljesen ezt a leckét megtanulni, elsajátítani. De próbálok előre nézni, a felé, ami jön. Hogy mi az? Azt még nem tudom, de várom. Nem ígérek semmit, hogy mit fogok tenni, mert úgyse tudom, és fogom betartani. Nem ígérem meg, hogy nem fogok félni, mert tudom, hogy fogok még félni. És megijedni is. De sebaj. Ez is hozzátartozik az élethez. Csak a bolond ember nem fél. Vagy akinek már semmi veszítenivalója nincs.
Taoista filozófusok, és mesterek mondták, írták, hogy az ember úgy egész, ahogy van. Jó, és rossz tulajdonságaival együtt. Nem érdemes arra törekedni, hogy egy rossz tulajdonságot elhagyjunk, kitöröljünk. Vagy az történik, hogy felerősödik, vagy ha mégis sikerül megszabadulnunk tőle, jön helyette másik. Felveszünk újat. Esetleg többet is. A Mesterek szerint inkább arra kell törekednünk, hogy miként tudunk előnyt kovácsolni egy negatív tulajdonságból, hogyan tudjuk hasznunkra fordítani. Rengeteg tanmese van erről, olvastam is párat, és van bennük igazság. A fa, ami hatalmasra nőtt, és nem vágták ki, csak annak köszönhette létét, hogy nagyon göcsörtös volt, semmi haszon nem származott volna belőle senkinek. Így viszont nagyra nőtt, és árnyékot adott. Valahogy nekem is hasonlóképpen kell negatív tualjdonságaimat előnyömre fordítani. És sikerülni is fog ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése