Lépők ...

Kadar Kapitány a Fegyvertársakban azon morfondírozik, mikor Ankh Morpork utcáit járja, hogy megint kezd a csizmája talpa elvékonyodni, mert a kövekről meg tudná mondani, hogy melyik utcában jár. Mert a szegény ember megveszi az olcsó, papírtalpú csizmát, és hordja, amíg el nem kopik. Aztán vesz még egy hasonlót. És ez így működik folyamatosan. A gazdag ember viszont megveszi a minőségi, drága csizmát, ami akár éveket is kibír, nem kopik el a talpa, megmarad a tartása, a minősége. Így tulajdonképpen a szegény ember csizmája sokkal többe kerül, mint a gazdagé, mert a tehetősebbek csak egyszer vásárolnak. Na, valahogy így vagyok én is a cipőimmel. Minden évben veszek egy pár sportcipőt, amit aztán egy év alatt el is hordok, elkoptatom, elhasználom. És hiába kerülnek ezek a cipők csak 5-7 ezer HUF-ba, ha csak 1 évet bírnak ki, ellenben a minőséggel, ami akár 3-4 évet is átvészel (már ha vigyázunk rá). Emlékszem, diák voltam, amikor volt egy Adidasom. Azt 3 évig hordtam, utolsó fél évben tesiórán azt használtam, és bírta a strapát rendesen. Ezért gondolkozok most azon, hogy veszek egy jobb cipőt, hátha az tovább bírja majd, mint 1 év. Talán egy Tisza, az jó volna. Már csak a nosztalgia kedvéért is ...