2015. június 16., kedd

Zavaró érzelmek ...

Nem az enyémek, jelenleg. Ahogy a bejárati ajtó becsukódott (vagy inkább csapódott, kissé, a hang alapján), lakótársamnak nem igazán nyerte el a tetszését, hogy megkértem, vigye le a konyhaszekrény melletti üres kajás dobozait, mert szeretnék kicsit felmosni, meg ilyesmik. Pedig nem először szóltam, pár napja már megemlítettem neki. Akkor azt a választ kaptam, hogy ja, már gondolt rá, de mindig elfelejti. Most voltam olyan kedves, hogy szóltam neki, nehogy megint elfelejtse. Tudom, levihettem volna én is, de már megtettem ezt pár alkalommal, é most nem vagyok rá hajlandó. Éppen elég az, hogy a közös helyiségeket csak én takarítom. Nem gond, megcsinálom, mert a nagyobb kupit nehezebb eltakarítani, mint hogy a rendet szinten tartani (vagy mi). Bár nem mindig sikerül. Most megint egy hasonló helyzet van, de megcsinálom. Mert valakinek meg kell ...

Nincsenek megjegyzések: