Vég, és kezdet ...

Szokták mondani, hogy valaminek a vége, egy új dolog kezdete.
Már tavaly eldöntöttem, hogy nem akarok túl sokáig az aktuális CÉGnél dolgozni. Nem tetszettek azok a változások, amiket addig hoztak, és amik utána jöttek. A hangulattal sem voltam megelégedve. Az általános munkamorál folyamatosan romlik, az emberek csoportosan menekülnek, ha találnak valami jobb lehetőséget. Mondom, már tavaly elkezdtem ezen gondolkodni, hogy nekem is a távozás mezejére kell lépnem. Azonban ott volt decemberben a 13. havi fizetés, illetve április közepén a CÉG nyeresége után fizetett osztalék, ami szintén szép pénz volt. Hülye lettem volna, ha ezeket a pénzeket bent hagyom.
Miután ezeket kifizették, májusban elkezdtem dolgozni az ügyön, hogy sikerüljön váltanom. Frissítettem az önéletrajzom magyar, és angol nyelveken. Jó buddhistához méltóan a becskei sztúpánál kívánságokat tettem a megfelelő motivációval az ügy érdekében (minden lény javára válva). Közben az állásportál, ahonnan az elmúlt években 1-2 havonta kaptam pár állásajánlatot, elkezdte ontani az álláslehetőségek tucatjait. Nem igazán voltak megfelelőek, de tudtam, hogy idővel találok megfelelőt. Ismerősömön keresztül beadtam a Bosch-hoz is az önéletrajzom. Még az is felmerült, hogy írok Olenak, hogy tegyen ügyemmel kapcsolatban jókívánságokat.
Még évekkel ezelőtt regisztráltam a szakmai alapú közösségi hálóhoz, a LinkedIn-hez. Csak azért, hogy hátha befut valami jó álláslehetőség. Volt is pár, de nem tetszettek, nem voltak megfelelőek.
Egészen június elejéig.Akkor történt, hogy egy angliai fejvadász jelezte, hogy vegyem már fel a contactjaim közé. Megtettem, mire másnap kaptam tőle egy munkaleírást. Teszttechnikusokat kerestek a Budapesten üzembe kerülő spanyol villamosokhoz. Érdekesnek tűnt, mégsem reagáltam rá azonnal. Hogy miért? Akkoriban nagyon besűrűsödött az életem. Akkor rohangáltam fogorvoshoz, számlabefizetések hó elején, és persze a munka, ami mellett nem igazán volt erőm bármihez is. De nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy meg kellene próbálnom. Egy ismerősömet megkértem, hogy segítsen megírni a választ, hogy utána elküldhessem az önéletrajzomat. 3 nappal később, egy éjszakás műszakot követő péntek délután (a Becske előtti pénteken) ezt meg is tettem.  Kb. 30-40 percen később a fejvadász felhívott, majd egy fél órás angolul folytatott beszélgetést követően (jobban tudok angolul, mint az korábban gondoltam) abban maradtunk, hogy még interjú végett még egyeztetünk. Hétfőn fel is hívott a HR-asszisztens, hogy ráérek-e egy rövid telefonos interjúra. Ez a beszélgetés már magyarul történt. A vége az lett, hogy megbeszéltük, július 1-én interjúra megyek. Innentől kezdtek felgyorsulni az események. Még másnap este kaptam egy sms-t, hogy igazoljam vissza az időpontot, illetve, hogy elküldték @mailben az információkat a munkával, és a céggel kapcsolatban. Sikerült is, ami azért nem volt egyszerű, mert Becskén az internetelérés igen korlátozott volt, és a telefonomon sem volt már sok kredit. Láma Olenak is megemlítettem az interjút, és sok szerencsét kívánt hozzá (mindezt a Zöld Tara beavatás alatt, az áldás során).
Aztán jött az interjú napja. Izgatott voltam, de nem ideges. Kíváncsi, hogy mi lesz. Úgy álltam hozzá, hogy bármi is történik, az úgy fog történni, ahogy az a legjobb, és ha más nem is történik, de tapasztalatokkal leszek gazdagabb. Tanulok a helyzetből . Igazi buddhista hozzáállás :)  Az interjú kb. 50-60 percet vett igénybe, és végig angolul folyt a beszélgetés. Rendesen megkínoztak, belementek minden részletbe, én meg végig arra próbáltam koncentrálni, hogy minél többet megértsek a kérdésekből, és lehetőleg mindenre tudjak válaszolni. Le is fáradtam rendesen. Azzal váltunk el, hogy a még azon a héten értesítenek, és a továbbiakban a HR-es koleganő fog keresni, bármi is történik. Nos. Még aznap hívtak telefonon, du. 3/4 5kor, és megkaptam a jó hírt, amiben bíztam. Meg az állást. Másnap bementem a CÉGhez, és beadtam felmondásom. Péntek/szombaton közöltem ezt főnökeimmel is. Mivel kölcsönzött alkalmazott vagyok (még), a felmondási időm csak (!) 2 hét. És hogy a dolgok jól alakuljanak, jelenleg a fennmaradó szabadságaimat töltöm, vasárnap reggel óta, ami szombaton reggel fog véget érni. Aztán még 4 műszak, és jövő hét pénteken kilépek a CÉGtől.
Kíváncsian várom az új kezdetet, hogy mit hoz a jövő. Egy biztos, kemény munka, és tanulási folyamat vár rám ...