Kérdések ...

Kérdések, amiket nem merünk föltenni. Kérdések, amiket ha föl is teszünk, nem merjük megválaszolni őket, mert a válaszok megrémítenének. Kérdések, amiket ha ki is mondunk, a válasz, amit kapunk rá, nem hisszük el. Kérdések, amikre hamisan válaszolunk magunknak. Kérdések, amik feltárnák a mélyebb igazságokat, de mi csak a felszínt kavarjuk fel. Kérdések, amikre soha nem fogunk megfelelő választ kapni, mert rosszul fogalmazzuk megőket. Kérdések, amik soha nem fognak eszünkbe jutni, pedig oly nyilvánvalóak, és mégis vakok vagyunk rá. De a válaszokat folyamatosan várjuk, sőt, egyenesen követeljük őket, pedig már régen megkaptuk, csak annyira kézenfekvő dolgok, hogy hitetlenkedünk, és tagadjuk egyszerűségüket. Mert ostobák vagyunk, balgák, tudatlanok. Agresszívak, kapzsik, mohók. Vágyunk az önállóságra, miközben szabadságunkat, függetlenségünket önként adjuk mások kezébe, lemondva róla, hogy vezessenek minket. Dekadens korban élünk már jó ideje, de ezt nem vesszük észre, mert már régen megtanultunk alkalmazkodni hozzá, olyannyira, hogy mindennapi életünk részévé vált. A Régi Istenektől elfordultunk, és Új Isteneket teremtettünk magunknak, bálványozzuk, és imádjuk, őket, megváltást várunk tőlük, pedig az igazság az, hogy mind a Régiek, és mind az Újak le se szarnak minket, hogy mi van velünk, hogy boldogulunk. Nem tesznek semmit, csak vannak csendben, hallgatnak, és közben imáinkon, és fohászainkon hízlalják magukat zsírosan kövérre, miközben mi teljes sebességgel száguldunk a Semmibe, önmagunkat pusztítva, nem törődve a körülményekkel, jelekkel, és következményekkel. Aztán ha bekövetkezik a Katasztrófa, majd jönnek a Kérdések, hogy miért nem vettük észre a figyelmeztető jeleket, a figyelmeztetéseket. De kérdem Én, ekkora száguldozásnál észre lehet venni bármit is? Ámokfutam a javából, és észre se vesszük, pedig csak az egész Világgal rohanunk szembe. De, mint már mondtam korábban, vakok vagyunk. Hiába nézünk nem látunk, pedig a válaszok itt vannak az orrunk előtt. Mindezek ellenére büszkén hírdetjük, hogy Mi, az Emberiség vagyunk a Teremtés Koronája. De melyik Teremtésé?