Közelmúlt ...

Rég volt már, hogy utoljára postoltam, kicsivel több is, mint 3 hete. Mi történt azóta? Semmi, és minden. De nézzük sorban, így a legegyszerűbb.

Nem mentem el BalatonSoundra, úgy jártam, mint sokan mások, lecsúsztam a jegyvásárlásról, mert ugye elővétben eladták az összeset. Cumi. Már csak azért is, mert rendesen rákészültem, volt szabadságom, volt pénzem, és határtalan lelkesedésem. Ami le is tört, miután olvastama rossz hírt. Rendesen földhöz vágott az egész dolog, magam alatt voltam, illetve még most is hatása alatt vagyok. De már múlóban. De ennyire nem rohanok előre.

Hogy mivel töltöttem a szabadságom 2 hetét? Tulajdonképpen semmivel. Különösen semmivel. Általában 9-10 között keltem, filmeket néztem, játszogattam, sokat olvastam, néha sörözgettem, és betéptem. Azt elég sűrűn. Ez télleg semmi. Csak pihentem. Na jó, egyszer Öcsémékkel, Anyámmal elmentem a Hullámba. Jó volt, de mégsem a Balaton. Mindenesetre megpróbáltam jól érezni magam. Valamelyest sikerült is. Aztán felmentem 1 napra Pestre, csakúgy. Hogy ne menjen kárba az Üdülési Csekkem. Még így is van belőle pár ezer forintnyi, nem tom, mit fogok vele tenni. És már csak pár napig érvényes. De kit érdekel? Engem nem igazán.

Aztán jött megen egy pofon. Felhívtak a Net-szolgáltatótól, hogy április óta nem volt befizetve csekk. Meglepődtem, mert úgy tudtam, hogy Anyám befizetett majd 20eHUFt. Szóltam isneki, hogy kell a befizetett csekk, hogy bemutassam. Erre otthon kiderült, hogy volt a Postán, de letelt az ebédideje, és így elmaradt. Csak sajna az maradt meg benne, hogy befizette, úgy emlékezett rá. Másnap gyorsan be is fizettem 2 havi csekket, be is mutattam a váradi képviseletnél, mindenesetre ez már kevésnek bizonyult, mert a 3. nap kikapcsolták a netet. Örültem, de nagyon. Rettenetesen. Anyámnak oda is dörgöltem az ora alá. Nem is szólt miatta különösen, tudta, hogy ez az ő sara.

Aztán betöltöttem a 32. évemet. "Fantasztikus" születésnap volt. Szűk családi körben volt tartva, csendesen, minden felhajtás nélkül. Ilyen nem volt az elmúlt 7-8 évben. Még szerencse. Több ilyet nem akarok. Mindenesetre utoljára hasonlóan akkor éreztem magam, amikor 26. születésnapom után felébredtem, 26-án. De ez most azt is felülmúlta, mert akkor legalább rendesen megünnepeltem. Persze pont születésnapomon kezdtem dolgozni újra, éjszakásban. Nem is mondtam itt bent senkinek, nem akartam, hogy tovább zuhanjon a hangulatom.

Közben Apám állapota tovább romlott, persze erről ő maga tehet. Mindenesetre most 7főn korházba került, remélem, sikerül helyrerázniuk valamennyire. Ha hazajön, nagyon komolyan el kell vele beszélgetnem. Az ő érdeke.

Pár napja letöltöttem Öcséméknél egy Gámát, azt akartam átmásolni enyim vinyóra, amikor elszállt a monitora. Korábban már mondta, hogy szarakszik, és bármikor tönkremehet, így legalább nem lehetett rámfogni, hogy én tettem tönkre. Amúgy is kb. 8-10 éves volt, bőven kiszolgálta az idejét. Béke poraira. Mindenesetre azért az új monitorába beszállok egy kisebb összeggel. Még jó, hogy használtat vesz, így nem lesz olyan drága.

Nagyjából ezek voltak a közelmúlt eseményei, illetve nem-történései. Minden, és semmi ...