Valahogy megint olyan nyomott hangulatban vagyok. Hogy miért? Nem tudom. Talán mert nem úgy alakult a szabadásgom, ahogy szerettem volna. Vagy mert megint olyan semmilyen volt a nyaram. Vagy esetleg azért, mert kezd miden olyan egyhangú lenni, mint hónapokkal ezelőtt. Az is lehetséges, hogy sötétebb színben látom a közeljövőt. Nem a magánéletemben. Az nekem nem nagyon van. Szinte minimális. Inkább a munkahelyemen látom ezt a sötétedést, beborulást. Mindegy, ez van. Majd elmúlik, és akkor jobb lesz, vagy rosszabb. Mindenesetre semmi nem marad így, ahogy most. Minden változik, és mindíg. Csak ez az, ami örök, a változás. Az egész mögött az lehet leginkább, hogy fáradt vagyok. Pedig kipihentem magam, szabadságon voltam. Csak a korai kelés, a céges intrikák, áskálódások, ez az, ami kifáraszt. Máskor viszont egyfajta sztoikus érdeklődéssel figyelem az egészet, távolról, megpróbálva nem beleártani magamat. Objektíven. Érdekes. Inkább azt szeretem, amikor kísérletezek az emberekkel, figyelem a reakcióikat, viselkedésüket, néha szádékosan provokálva őket. Ez már inkább érdekel. Amíg meg nem unom, vagy nem találok valami érdekesebbet ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése