Tennap véget ért a szabadságom, ami 13 napig tartott. Nem mintha nagy eresztés lett volna. Ez az év szabadsága sem tartozik a kedvenceim közé. Miért is? No lássuk.
Rögtön első nap, miután leadtam az éjszakást, hazamentem, kaja, kávé, zuhany, majd be Pécsre. Vettem ezt-azt, PC Gamét, rágcsát (csoki, pisztácia), 1 Sangriát, aztán haverok felé vettem az utam. Sajnos 1ik haveromat előtte hagyta ott a nője, őt kellett vigasztalni, 1 másik cimborámmal válaltuk ezt a feladatot. Iszogattunk, "lazultunk", elvoltunk. Részemről annyira sikeres volt a nap, hogy valamikor kora este leléptem, alig voltam képben már. Hiába, nem bírom már annyira a piát. Valahogy hazakeveredtem, azóta sem tudom, hol van a napszemüvegem. Faja.
2 nappal később, szombaton volt egy kolegám legénybúcsúja, a Mecsekben egy kulcsosháznál. Mire odaértem, szakadt az eső, de ez se tudta letörni lelkesedésünket, ünnepeltünk. Aztán az eső is elállt, lehetett kimenni, gond egy szál se. Volt faja pörkölt, egy rakás pia, és megfelelő hangulat, társaság. Ismét bebizonyosodott, hogy nem bírom a piát, 11 felé kidőltem, aludtam is pár órát, aztán még felébredtem egy kis időre. A vasárnap a pakolással telt el, aztán hazamentem. Aznap ünnepeltük anyám 50. születésnapját, az ünnepi ebéd Halászlé volt, és rántotthal. Eseménydús hétvége volt.
Aztán jött a hétfő. Haverom visszaköltözött az anyjához, mert minek maradjon egyedül egy 3 szobás lakásban, amikor nem is tudja fenntartani. Ahogy az utóbbi időben többször is mondta, "Vissza a gyökerehez!". Joggal mondja ezt, mert ugyanott tart, ahol 10 évvel ezelőtt, azaz sehol. Mondtam neki, ne így fogja fel a helyzetet, mert van hol laknia, van mit ennie, és mindaz, ami evvel jár, de ha belegondolok, akkor nagyrészt igaza van. Miután végeztünk, még sörözgettünk, lazultunk, úgyhogy én az utolsó busszal mentem haza.
Körülbelül eddig tartottak a szabadság kellemesebb eseményei. Nekem tervben volt az, hogy hálózsákal felugrok Balatonra pár napra, el lettem volna ott egy darabig, csak úgy. Aztán jött az 5let, hogy menjünk fel többen autóval, de hasonló minimál költségvetéssel. Ebből nem lett semmi, mert az autóval rendelkező haver előszőr közölte, hogy mégse kéne menni, mert "hideg van". Ja, azokban a napokban volt 30-34 C. Helyette volt az 5let, hogy hétvégén megyünk ki hétvégi telekre, ott hesszelünk, semmitteszünk. Persze ebből se lett semmi.
A héten még 2x mentem be Pécsre, dolgom volt, elintéztem, aztán vissza Váradra. És jött a Péntek! Bár ne jött volna, vagy ne így! Délután elkezdett émelyegni a gyomrom, pár órával később pedig jött a hasmenés. Fostam, mint a murányi ló! A legrövidebb idő 2 fosás közt 10-15 perc volt. És mindez a szabadságom utolsó napjain történt, még csak véletlenül se érezzem magam olyan jól! Hétfő estére múlt el, addig szenvedtem, enni sem tudtam rendesen. Még jó, hogy a hétvége folyamán többször esett az eső, így elmaradt a hétvégi "ereszd el a hajam" is, nem kellett sajnálkoznom, az miatt, hogy miről maradtam le.
Mindent összevetve valszeg úgy jártam volna a legjobban, ha kedd környékén fogtam volna magam, és elmentem volna egyedül a Balatonra, fütyülve mindenki szeszélyére, hóbórtjára, és kedvére. Akkor legalább lett volna pár kellemes napom, és talán még a betegség is elkerült volna. Mindenesetre a tervem az, hogy jövőre elmegyek valahova tényleg nyaralni, addigra már nem lesznek meg az anyagi korlátok, és több lehetőségem lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése