2008. március 20., csütörtök

Pihenés ...

Nagy nehezen sikerült elérnem, hogy a hetem a már korábban megbeszéltek alapján történjen. Nem volt könnyű. Majdnem szar került a palacsintába, méghozzá nem is kicsi. De szerencsére megoldódott a probléma, mások áldozatkészsége miatt. Köszönet érte. Mindenesetre hétfőn este közel voltam a teljes pánikrohamhoz, és kiboruláshoz, de szerencsére átvészeltem a krízist. Tegnap óta pihenek, legalábbis próbálok. Azon meg sem lepődök, hogy a dolgok nem úgy mennek, ahogy azt elterveztem eredetileg, de szarok rá. Próbálok kikapcsolódni, az elmúlt időszak stresszes helyzetein túltenni magam. Vettem is megen egy üveg Gint, csak a miheztartás végett. Ha már mást nem tudok ...
Holnap lesz Pécsen Párnacsata a Csészényi téren du. 4kor, oda el akarok menni. No nem részt venni a küzdelemben, csupán csak fényképezni, megörökíteni az eseményt, és a pillanatokat. Majd ide is felrakok párat a sikeresebbek közül.
Közben zajlik a készülődés a Húzsvétra. Tegnap reggel anyámmal elmentem Tecsóba, nagybevásároltunk. Részben. Anyám ma reggel megen 2 nagy szatyorral jött haza, én meg tegnap délután töltöttem fel készleteimet. Gin, Tonic, Étcsoki, meg sajtok. Majd még utánanézek, hogy kell-e még valami (hogyne kellene, de nincs hozzáférésem jelenleg ...), aztán azt majd holnap. Amúgy a Húzsvét számmra a nagy zabálást jelenti (sonka, tojás, torma, kalács, sütemények, husok dögivel), és a nem-dolgozás állapotát. Édes semmittevés (nem semmit evés). A jövő hétre meg nem gondolok jelenleg.
Tegnap vettem alapanyagot saját készítéssű lámpabúrához. Lufi a formának, krepp-papír a búrának, anyagnak. Ma neki is álltam a készítésnek. Nagy gonddal ügyködtem, próbáltam formába önteni elképzeléseimet, legalább 1 órám elment a ténykedéssel. Eredmény: a lufi leeresztése után összeesett az egész. A lángok martaléka lett a jutalma, amiért cserben hagyott engem. A következő nekifutás jobb lesz. Elvégre minden munkát megelőz egy piszkozat ...
Ja, ma érdekes felfedezést tettem. Unokahúgom fél a lufitól. Az egyiket (a szerencsétlenül jártat) elkezdtem felfújni, gondoltam, biztosan tetszeni fog majd neki. Ehelyett arcára kiült a félelem, és majdnem el is kezdet sírni. Párszor még próbáltam összebarátkoztatni a dologgal, de minden esetben félt, megijedt tőle. Majd ha nagyobb lesz ...

Nincsenek megjegyzések: