Ez az ünnep számomra nem mást jelent, mint a nagy zabálások, és pihenés, semmittevés ideje. Egy újabb nap, amikor nem kell dolgozni. Nálunk a Húzsvét nagyjából a következőképpn néz ki. Vagyis idén ez volt a menetrend. Pénteken délután megjött nagymamám, anyai. Unokahúgom megkapta részemről az ajándékot, egy kisautót, amire rá lehet ülni, és lábbal hajtani. Fenomenális hatása volt, mindent elsöprő. Szombaton délben halászlé, jó nagy adag, 2x is ettem belőle. Este sonka, tojás, torma, kalács. Degeszre zabálás esete alakult ki. De ez még csak a kezdet volt. Vasárnap reggel megen sonka, és társai, pukkadásig zabálás. Ebédre megen terülj-terülj asztalkám, minden jóval, Sajtos-tojásos Csirkemell, Töltött Karaj (kolbásszal), no meg sütemények. Este a változatosság kedvéért megen sonka. Mindezt koronázta a mai nap. Reggel (na, vajon mit ettünk?) sonka, stb. Délben csirkemáj, natúr csirkemell, gomba-mártás, sült csirkecomb, és utána desszertnek sütemény. Jelenleg nem merek kimenni az étkezőbe, mert azonnal kezembe akad valami sütemény. Érzem az evési kényszert, a bennem lakó Etióp éhező követeli a zabálást. Nem akarok enni többet ma már, de ezt úgysem tudom betartani. Majd tűrtőztetem magam.
Ja, eszembe jutott a mai nap árnyoldala is. Ma jött ebédre apai nagyanyám is. Semmi bajom nincs vele, csak ne akarjon irányítani, ne akarja kitalálni, hogy nekem mi a jó. És egyáltalán. Túl zsarnoki, mártír beütésekkel. Ehh. Nem véletlenül szorítkozok fél órás látogatásokra, ha megyek hozzá. No mindegy, ezt is átvészelem valahogy. Addig is ejtőzök egy kicsit. Aztán megen a sütemények ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése