Vannak dolgok, amik nehezen akarnak történni, vagy változni. De érdemes kivárni. Meg egyébbként is. És egyáltalán. De különben meg ja. De ha belegondolunk, akkor meg igen. És télleg. De a lényeg az. És közben kiderül, hogy mégsem. És akkor tulajdonképpen semmi sem fontos. Vagy pedig nem az, aminek látszik, vagy kellene lennie. És van, hogy a dolgok csak úgy, egyszerűen megtörténnek, minden ok, vagy magyarázat nélkül. Mert igazából nincs is rá magyarázat. De mi keressük a választ, az értelmet, az okot. És ha mégis megkapjuk, akkor nem értjük. 42. Pedig csak arról van szó, hogy a kérdést sem értük, pedig mi tettük fel, fogalmaztuk meg. És jön az értetlenkedés, a felháborodás. teljesen feleslegesen, mert értelmetlen. Mint a kérdés maga. Egyszerűen nem akarjuk elfogadni, hogy néha nincs "miért", meg "hogyan". Mert a dolgok néha csak vannak, megtörténnek. Néha meg nem fogjuk fel, nem értjük meg, hogy hogy mi magunk tehetünk a dolgokról, mi idéztük elő tetteinkkel, cselekedeteinkkel, szavainkkal, vagy akár csak a létezésünkkel. És keressük a felelőst, pedig az ott van, csak tükörbe kellene nézni. De nem. és közben olyan dolgokat akarunk elérni, amiket lehetetlenség. A Tökéletesség. Tetteinkben, magunkban, környezetünkben. Pedig ez képtelenség, lehetetlenség. Én nem is akarok Tökéletes lenni. Eleve lehetetlen. El sem érhetem. Meg mihez lépest Tökéletes. Másrészt meg Tökéletesnek lenni az unalmas. És még jobban rásegít az Elszigetelődésre. nem, Tökéletesnek lenni nem jó. Inkább másra fordítom időmet, energiáimat. Érdekes dolgokra. Már ha van időm. Csak mostanában tőlem függetlenül következneb be az események, a dolgok. Kevés a beleszólásom. A Miérttel tökéletesen tisztában vagyok. És elegem is van belőle. Csak még egy kis idő, és már több beleszólásom van a dolgokba. De egyenlőre nem akarok másokkal kiszúrni. Mert azért az se jó. Addig meg tovább filozofálok, és figyelem az engem körülvevő makrokozmoszt ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése