... a közeli múltból, amit akkor, hirtelen le tudtam jegyezni.
Fáradt vagyok, nem kicsit. Pihennem kell, rám fér.
Talán még sincs minden veszve, bízok benne.
Az esélyek csak akkor érnek valamit, ha képes vagyok felismerni, és a megfelelő módon élni a feltárulkozó lehetőséggel. Ez tegnap nem történt meg, nem tudtam elég bátor lenni, nem tudtam átlépni félelmeimen. Megfutodtam.
Hihetetlen, hogy milyen kis dolgok milyen mértékben képesek befolyásolni tudatállapotainkat. Fel, vagy akár le. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy még memnyi munka áll elöttem. És ez jó.
Meditáció. Az orvosság. Mindaz a feszültség, amit az elmúlt két hétben tapasztaltam, az ma feloldódott, eloszlott. Újabb bizonyítéka annak, hogy a módszerek működnek.
Egyre inkább érik bennem a gondolat, az elhatározás, hogy el fogok költözni jelenlegi albérletemből. Hogy miért? Egyrészt messze van a Centrumtól. Másrészt jelenlegi lakótársam hátráltat a gyakorlásomban. Tudom, hogy ez csak az én mozim, az egóm játéka, de csak úgy tudok ellene tenni, ha elköltözök. Ez van. Csak így tudok változtatni, változni. Egyelőre még azon a szinten vagyok, hogy a zavaró körülmények, és magam között távolságot hozok létre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése