2008. június 21., szombat

Gondolatok ...

Milyen érdekes, hogy tavaly ilyen tájban kezdtem el foglalkozni keleti filozófiákkal, leginkább a Taoval, és az ahhoz közeli dolgokkal. Tudom, ez így magában nem érdekes. De az, hogy megint most fordulok hasonló dolgok felé, na az, az már inkább. Még mindíg a keleti filozófiák, tanok érdekelnek, de kezembe került Feldmár András előadássorozatának írásos változata, formája. Egyszerüen bámulatos, hogy mennyire másként gondolkodik, mint az emberek többsége, mennyire másképp látja a világot. Nem tartom furcsának, idegennek, és nem is rémiszt meg, sőt, nagyrészét megértem, és élvezem a mondandóját. Segít megérteni valómat, lényegemet, hogy ki vagyok, és mit akarok. Na jó, az utóbbi 2 dolog még nem teljesen igaz, de sokmindent megértek az olvasottakból, hogy segítsek megérteni és elfogadni, hogy ki vagyok, és mit akarok. Igen, úgy gondolom, hogy ez a pontosabb megfogalmazás. Úgy érzem, sokat fog nekem tanítani ez a könyv, iromány. Ezután sokkal kevésbé fog zavarni, hogy kívül esek abból a fogalmi meghatározásból, amit az emberek normálisnak fogadnak el. Soha nem tartottam magam normálisnakmagam, bár jó darabig megvolt bennem a törekvés arra, hogy az legyek. De most már tudom, hogy ez mindíg is lehetetlen feladatvolt, és marad is számomra, hisz oly különböző vagyok a többiektől. Nem tartom magam különlegesnek, bár képességeimmel, adottságaimmal tisztában vagyok, csakúgy, mint hibáimmal. Jelenleg utóbbiakon nem is kívánok különösképpen változtatni, inkább megpróbálom előnyömre fordítani őket. Mert ha megszabadulok egy hibámtól, akkor úgyis felveszek majd egy másikat,egy újat,amit meg kell majd szoknom, meg kell tanulnom együttélni vele. Ezt meg nem akarom. Nem azt mondom, hogy „hú, de jól érzem így magam!”, de elfogadom, hogy vannak hibáim, együtt élek velük, és így könnyebbek a mindennapok, és a nehezebb pillanatokban, helyzetekben, időszakoban kevésbé okozok magamnak plusz problémákat. Vagy mi. Ezt most kicsit nehezen fogalmaztam meg, nem is biztos, hogy az jött át, amit érzek, gondolok. Mindegy. Mindenestre utána kell néznem, hogy milyen formában és úton tudok hozzájutni Feldmár többi müvéhez, irományához. Asszem megen elfogott az információéhség. Ezt az igényemet pedig mindenképpenki kell elégítenem.

Nincsenek megjegyzések: