Ürülő hátizsák ...

Tegnap este (éjjel) hazafelé (a szállóra) rájöttem, hogy egy felesleges régi csomagtól szabadultam meg. Elengedtem, hagytam, hogy elmaradjon, feloldódjon. A poén az egészben az, hogy a felismerés később érkezett, mint hogy maga az elengedés megtörtént. Már régóta esedékes volt, mert csak egy felesleges koloncot cipeltem évek óta a hátamon, ami nem engedett szabadon cselekedni. De úgy érzem, hogy ez most megtörtént, mindenféle erőfeszítés, vagy nehézség nélkül. Jó érzés, örömteli, felszabadító. És újabb ékes bizonyítéka a tanításoknak, ahogy tűnnek el a negatív benyomások, merev elképzelések tudatunkból, szabad tér keletkezik a helyükön, ami után spontán öröm jelenik meg.