Most hétvégén lesz Pesten Országos Centrum Találkozó. Ahogy a programot néztem, érdekes lesz, de ez igazából ott fog eldőlni. Mert hogy el akarok menni. Többen mondták, hogy érdemes elmennem, mert ... mert sok mindent láthatok, tapasztalhatok. Új (számomra új) emberekkel találkozhatok, ismerkedhetek. Beleláthatok az „Egyház” működésébe, meg miegymás. És egyáltalán. Mondjuk az sem elhanyagolandó szempont, hogy szombat este lesz Farsang, buli, ami szintén érdekel, kiváncsi vagyok rá. És az sem utolsó szempont, hogy kicsit kimozdulnék a városból, a megyéből (nem, nem abból a Megyéből). Mindenesetre azon vagyok, hogy menjek, ha tudok. Ehhez persze az is kell, hogy még csütörtökön megkapjam a fizut. Legkésőbb pénteken. És akkor mehetek.
Persze ez is jellemző rám. Mármint az, hogy milyen lendülettel vetem bele magam a dolgokba. Nem egyszer fordult elő, hogy a kezdeti érdeklődés, és információgyűjtés után szinte fejest ugrottam adott dologba. De volt, hogy még ez is kimaradt, és egyenest bele a sűrűjébe. De ilyen már régen volt. Még jóval a „Pofonok ideje” előtt. Hm, ez jó, ez tetszik. De ez így megy, ami tényleg érdekel, azt csak úgy tudom csinálni igazán, ha magával tud ragadni, ha meg tud fogni, ha van benne valami, ami ... ami miatt szinte fejest ugrok a dolgokba. Mint a vízbe szokás. Ott is nézegetem, hogy mennyire hideg, próbálgatom, aztán hirtelen nekifutás, és ugrás. Csak így lehet igazán kipróbálni, megtapasztalni dolgokat. Nekem így megy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése