Azt tudtam, hogy március a nélkülözés, és pénzhiány hónapja lesz, de azért erre nem számítottam. Jelenleg van 1100 HUF-om, ez a teljes vagyonom. Ebből kellene megélnem következő fizuig, ami kb. 3 hét múlva lesz csak. Szép kilátások, mondhatom. Kénytelen leszek kölcsön kérni, csak még nem tudom, hogy kitől fogok. Nem az a gond, hogy nem lenne kitől, inkább az, hogy kényelmetlenül, kellemetlenül érzem magam a gondolattól. Persze a szükség nagy úr, sok mindenre rákényszeríti az embert. Leginkább az alázatra, és közben csökkenti a büszkeséget. Áprilisnak nem szabad ilyennek lennie, az már más kell, hogy legyen, különben ... különben nem tudom, hogy mi lesz. Elképzelésem sincs. De bízok továbbra is magamban, és mindenkiben, aki utamon kísér, segít. Még szerencse, hogy kajára egyelőre nem nagyon van gondom, mert rendelkezek élelmiszertartalékokkal, amikből a szabadnapjaimat kihúzom. De a többi ... Igen, pénz nélkül az ember nagyon be van határolva, a lehetőségek korlátozottabbak. De ez is csak egy átmeneti állapot, mint minden más. Ez is el fog múlni ...
Ha jól belegondolok, akkor a helyzet ismerős, voltam már ilyenhelyzetben, illetve hasonlóban, tehát nem vág a padlóhoz a jelenlegi helyzet. Eddig is sikerült megoldanom az ilyen jellegű problémákat, és ezután is meg fogom oldani. Bár merem remélni, hogy ilyen helyzet nem fog előfordulni többet. Hiába tudom, hogy ilyenkor mi a dolgok menete, mit kell tennem, de azért nem kellemes. Persze megen közrejátszott saját hülyeségem, ami egyrészt a tudatlanságból ered, másrészt pedig abból, hogy még mindig ne tanultam elégszer, és eleget hibáimból, ballépéseimből. Egyszer majd valamikor ez is eljön. Mindenesetre most beindult az „életművész-program”, az fut. Ez azt jelenti, hogy nagyon minimal életmódot kell folytatnom költekezésügyileg, negyon meg kell gondolnom, hogy mire költök. Lehetőleg minél kevesebbre. Már ha sikerül pénzt szereznem a hó hátralevő részére. Muszáj, lesz, mert különben nagyon hamar elfogy az az 1010 Ft, ami jelenleg az össz vagyonomat képezi (nemrég ettem egy joghurtot).
Ma meglepő dolog fogadott bennünket, amikor jöttünk dolgozni. Az eddigi szolgáltató, aki az étkezésünkről gondoskodott, lelépett. A büfével együtt, mert azt is ők csinálták. Na jó, engem annyira nem lepett meg, mert már kaptam infót egyik haveromtól. De azért ja. Keringenek a pletykák, hogy lelépett, illetve arról, hogy a cég pattintotta le, és még az is kering, hogy lejárt a szerződés, és nem lett megújítva. Azért a meglepetés megvolt az új szolgáltatónak is, mert a konyhafelszerelést vitte magával az előző cég, az új meg úgy készült, hogy van itt minden. Ja. Ezen a héten dobozos kaját ehetünk, műanyag evőeszközökkel, ráadásul az ízvilág sem az igazi. Eleinte még csak-csak, de aztán mégsem. Remélem, hogy a folytatás nem ilyen lesz.
Most hallottam, hogy 7végén mindenkinek be kell jönni, mert most szombaton költözik a termékcsoportunk. Azaz kellene jönni, mert én nem fogok. Egyrészt leszarom. Másrészt egész hétvégén dolgom van, talán vasárnap délután leszek szabad. Talán. Harmadrészt úgyis csak cipekedni kellene, az meg azzal jár, hogy egész nap álldogálni, nehéz cuccokat cipelni, azt meg nem bírja jeleleg sem a csuklóm, sem a térdem. Déltől használhatatlan lennék. Tehát NEM fogok bejönni. Akár a gyárigazgató, a Vezér is fejreállhat, vagy akár nekiállhat balettozni rózsaszín tüllszoknyában, akkor sem fogok bejönni. Azért az utóbbit megnézném. Ja, jut eszembe, amikor 6 éve leköltöztünk a Szilvába, akkor a sima műszakomra ráhúztam 4 órát, másnap meg 8 órát cipekedtem, pakolgattam, és ki se fizették. Ezek után szerintem értehő a tartózkodásom, ellenkezésem. Vita nincs!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése