Pénteken ébredés után hamar tudatosult bennem, hogy a térdem mennyire készen van, ennek észleléséről gondoskodott az az intenzív fájdalom, ami a térdemből sugárzott. Ennek fényében teljsen máshogy alakult a délelőttöm, mint azt terveztem. A délutánom is, de az nem ez miatt. Igazából délelőtt csak tettem-vettem a lakásban, pakolgattam, főztem, és folyamatosan készültem, hopgy elmegyek gyógyszertár. Persze nem. Akkor még nem. Valamikor koradélután jelentkezett S. , hogy már ráér. Aznap volt az Apjának a búcsúztatója. Amolyan temetésféleség, de mégsem. Az Apja felajánlotta a testét a tudomány javára, ezért volt csak Búcsúztató. Nemes gesztusnak tartom. Szóval. S. jelentkezett is nem sokkal később, és el is kezdődött egy laza délután. Cigizgettünk, próbáltunk filmet másolni a PenDrive-járól PC-mre, ami elég viszonttagságos volt, és értetlenkedéssel vegyes. Utána elmentünk "vadászni". Ebből már sejtettem, hogy a napom abszolút nem olyan lesz, mint terveztem. Csak a Gyógyszertár valósult meg, de aszt mindenképpen meg kellett lépnem. Akkor más reggel óta fájt a térdem. Nem volt kellemes. Valszeg izület lehet, de majd orvos megmondja, ha már látta. Mert látnia kell! Na, végülis a "vadászat" sikerült, a program pedig az lett, hogy elkezdtük nézni a "The Big Bang Theory" c. sorozatot. Veszedelmes. Közben pedig cigizgetés. Ha jól emlékezem, akkor ez tartott kb. hajnali 1ig.
Szombaton kimentem Pécsváradra. Korábban kértem Anyámtól pogácsát, az miatt mindenképpen ki kellett mennem, meg Öcsémnek is vittem játékot. Meg hát ugye nem kellett az ebéddel foglalkoznom, mert volt, sőt, még hoztam magammal, ma is abból fogok enni. Unokahúgommal is foglalkoztam egy kicsit, már amennyire engedte. Éppen rohangálós, eleven napja volt, így nem nagyon tűrte, hogy az ember emelgesse, meg ilyenek. Amit Ő akart, az volt.
A későbbi busszal (az 5össel) jöttem vissza Pécsre, de akkor már tudtam, hogy újabb változás állt be az aznapi programsorozatban. T. felhívott, hogy mit csinálok? Ebből persze az lett, hogy érkezés után buszról le, Interspárba be, majd koccanás haverokkal, és indulás autóval. Akkor éppen a Vidámparkig, ott is a kilátóhoz. Érdekes beszélgetések alakultak ki, amiket most nem fogok lejegyezni. A lényege az az egésznek, hogy "világmegváltó" tervek, gondolatok, amikhez mind pénz kell, és persze háttér. Szakértelem, kapcsolatok, miegymás. Nos, ez nem hogy T-nek, de 3unk közül egyikünknek sincs meg. Aztán cuccaimat hazahoztam, és irány Orfű. Kiváncsiság. Persze milyen lehet orfű február végén, este? Sötét, és kihalt. Meg hideg. Aztán majdnem sikerült beragadnunk egy sáros részbe. Tologatás, túráztatás, majd siker, autó kiszabadult. Aztán indulás vissza, Pécsre. Persze történt közben lényegesebb dolog is. Végre kezd körvonalazódni a külföldi munka, nem pedig csak mondogatni, hogy "menjünk ki!", mert az nekem nem volt elég. Persze megértem most már, hogy S. miért hajtogatta folyton, szerintem kissé pánikszerűen. De most már ő is belement abba, hogy szeptembernél előbb nem fog menni a project. T-nek pénzt kell összegyűjtenie, hogy utazhasson. Nekem is, csak elsősorban Spanyolba akarok menni május végén, Karma Guen-be, arra kell most pénzt gyűjtenem. Aztán ott van egy kisebb költségvetésü tervem, az határainkon belül, Becskére akarok elmenni augusztusban. És akkor még ott van egy javaslat, hogy ki kellene menni Hollandiába még Külföld előtt egy hosszúhétvégére. Szóval van mire gyűjteni. És vannak tervek, amik végre normálisan körvonalazódnak.
A Gyakorló Nap szombat este kezdődött el, 9kor. Éppen hogy odaértem. Mindenki csinálta a saját, egéni gyakorlatást. Akkor este összesen 8an borultunk, alig fértünk el. De megoldottuk. Mindenesetre este a tervezett filmnézésből nem lett semmi. Aznap éjjel bent aludtam a Gompában, többedmagammal. Reggel, mint kiderült, mindenkinek érdekes, furcsa álmaik voltak. Nekem is voltak bizar részletek, menekülés, küzdelem, és kissé apokaliptikus környezet. Érdekes volt.
Aztán vasárnap folytatódott a Gyakorlás, másfélórás ülésekkel, köztük másfélórás szünetekkel. Igen intenzív nap volt, erőteljes, komoly löketet adott Útunkon. Először nem tűnt soknak, d ha az ember jobban belegondolt, akkor kidrült, hogy mégis. A szüneteket pihenéssel, evéssel, lazább szórakozással ütöttük el, általában kint ültünk az udvaron. Élveztük a jó időt, örültünk annak, hogy a Tavasz közeledik. Ez is egy hatalmas örömforrás. Már régóta várom ezt, hogy javuljon az idő. Mondjuk csütörtökön már éreztem, valahol mélyen, legbelül, habár akkor még elég hideg volt. Talán működött az intuícióm. Megérzések.
A nap végére rendesen elfáradtam, e nem a kimerült jellegű fáradtság volt jellemző, inkább egyfajta jóleső fáradtság. Mintha fel lettem volna villanyozva a Gyakorlás ellenére. Mintha energiatöbbletem lett volna. Mondjuk ezt még most is érzem. Lehet, hogy van s energiatöbblet. Ennek következménye az lett, hogy este még meg tudtak győzni, hogy egy pohár sör az jót fog tenni. Így is volt. Persze az elfogyasztása eltartott 2 órát, mert közben beszélgettünk, és megettünk 2 tál pattogatott kukoricát. És még mindig nem ért véget a nap. Hazaértem, és akkor S. invitált egy kis henteléshez, másfél óra GW még befigyelt. Hajnali 1kor hagytam abba. Ha jól emlékszem, miután lefeküdtem, csak percek kellettek ahoz, hogy elaludjak.
Ez volt a hétvége története. Eseménydús, mozgalmas, és nagyon aktív volt számomra. A rossz, negatív dolgok eszembe se jutottak, nem volt rá idő, lehetőség, és egyáltalán, nem volt helyük a Térben. Szeretnék még ilyen t sokat. Élményeket, tapasztalatokat, eseményeket. De csak rajtam múlik, mi, és hogyan történik velem. Rajtam, és sebki máson ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése