Meglepetés!

Mondjuk nem annak szántam, de sikerült kiváltanom a meglepetést. Nemrég itt volt egyik főnököm (állítása szerint már csak szakmai tanácsadó),  beszélgettünk vele egy kicsit erről-arról. Aztán mikor 4szemközt voltunk, rákérdeztem dolgokra. Hogy mennyire van beleszólása abba, hogy létszámcsökkentésnék kit küldjenek el, és hasonló kérdések. Végül kiböktem, hogy mit is akarok. Megkértem, ha ilyen helyzet előfordul, hogy kikérik a véleményét, hogy kit kéne lapátolni, akkor gondoljon rám, és javasoljon. Na, itt volt meglepődés részéről, mert rólam nem igazán gondolta. Csak már elegem van, de ezt most nem fogom kifejteni, részletesen ecsetelni, már megtettem korábban, többször is. Tudom, hogy mit mondtam, mire kértem Z-t, mivel jár, ha ez bekövetkezik, és egyébb, a témával felmerülő kérdések. Idő van. Régóta már idő van, csak soha nem mertem megtenni a lépést, ami innen kivezet.De mMost van lehetőség a folytatásra másutt, van lehetőség, hogy változtassak, hogy kiugorjak innen. Hogy máshogy folytatódjon a történet. Mert itt csak egy végtelen történet játszódik, egy végenincs szappanopera, ami néhol tragikomédia, bár egyre kevésbé, és lassan már csak kínomba nevetek ...