Jött a pillanat, hogy el kellett indulnom dolgozni, és valahogy nagyon nem volt hangulatom hozzá. A busz, amit el kellett volna érnem, el is ment, így gyalogoltam egy jó nagyot, a Zsolnay-szoborig. Útközben örültem a jóidőnek, sajnálkoztam azon, hogy megen dolgozni kell, és gondolkodtam azon, ami jött. Aztán jött az ötlet, mintegy isteni sugallat, hogy a holnapi napot vegyem ki szabadságnak. Ezt műszak elején azonnal a megvalósítás felé tereltem, és ténykedésemet siker koronázta, holnap nem jövök dolgozni. Sokkal nyugodtabb leszek, az már biztos. Azzal a tudattal fogok reggel lefeküdni, hogy nem kell visszajönnöm, és az ébredés ennek tükrében is sokkal szebb lesz. Ezek után kérdés az, hogyan tudom hasznosan eltölteni a napot? Délután, miután magamhoz tértem, mindenképpen lemegyek gyakorolni, meditálni, dolgozni kell a tudatommal. Utóbbi időben kicsit megen elhanyagoltam a gyakorlást, bár az is igaz, hogy kicsit besűrűsödtek a dolgok körülöttem. Persze ez jó kifogás, mert ez mellett lett volna alkalmam, és lehetőségem, csak nem az egyéni gyakorlatomat csináltam. Amikor tudtam, elmentem a közös meditációkra, vagy ha arra nem volt lehetőség, akkor korábban bemenetem, és csináltam Csenrézit. De vissza kell szoktetnom magam a rendszeres gyakorlásra, mert ha halogatom, kifogásokat keresek - és találnék is - , akkor még szokásommá válhat. Az meg nem jó. Ami egyedül akadályozhat, az a mostanában kiújúlt térdfájásom, de a tapasztalat azt mutatja, hogy annyira az sem akadályoz. Csak figyelnem kell. Ami inkább árt neki, az a munkahelyi körülmények, a sok toporgás, álldogálás. A munka kezd az egészségem rovására menni, és ez nem jó. Olyan jel, ómen, amit nem szabad figyelmen kívül hagynom.
Mint ahogy figyelnem kell arra is, hogy ne kövessem el azokat a hibákat, amiket már korábban is elkövettem. Ideje van, hogy a korábban elkövetett hibákból tanuljak, hogy ne okozzak magamnak problémákat. Persze megen sikerült hibáznom, a korábban „elültetett magok” most meghozták termésüket, amit kénytelen vagyok elviselni. Az áprilisnak már nem szabad ilyennek lenni, akkor már jobb helyzetben kell lennem. Addigra véget ér a tavalyi elmaradások, mulasztások hatása, eredménye. Akkor majd az idén elkövetett hibák eredménye fog érvényesülni. De remélem, hogy mégse.
Sokkal jobb a hangulatom, hogy tudom, holnap este nem kell visszajönnöm. Már a szabadságos papírt is aláírtam, tehát nincs gond, akadály. A holnapi nap az enyém. Ezt a 10 órát pedig, ami még visszavan, szépen elviselem, eltöltöm, nyugodtan, és nem hagyom befolyásolni magam mindenféle hülyeség által ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése