Célok ...

Szerda este megtettem azokat a lépéseket előttem lévő életemmel kapcsolatban, amik után már nincs visszavonuló, most már nincs mese, nem léphetek vissza. Folyamatosan előre kell néznem, és haladnom, még a helyben topogás sem megengedett. Kellő motivációt adhat az, hogy tudom, hogy miért küzdök, dolgozok, mik a céljaim. Most hétvégén el is kell kezdenem dolgoznom, bár ezek még csak amolyan „házi feladat” jellegű cselekvés, de jelentőségüket csöppet sem csökkenti.Az első feladat, hogy listát kell írnom, lehetőségeket találnom. Mondjuk ez annyira nem gond, félig már kész is van, most már csak finomítani, csiszolgatni kell. A második feladat az inkább mókásabb, de szintén van jelentősége, ereje. Listát kell írnom, hogy mik a céljaim, miket akarok elérni. Erős motivációt képes ébreszteni, ha az ember tudja, hogy mit akar. Pláne, ha ezt még mások is ismerik, tudják, és ezt a későbbiekben az ember orra alá dörgölhetik. Igazából nincsenek nagy vágyaim, egetrengetőek. Vannak rövid-, és hosszútávuak. Rövidtávon annyi, hogy az anyagi helyzetemet rendbehozni, a spanyolországi utazásomat összehozni (ezt mindenképpen megvalósítom, így, vagy úgy), olyan körülményeket összehozni, amik lehetővé teszik elszakadásomat a Cégtől (hacsak előbb meg nem szűnik). Venni egy normális fényképezőt. Hosszútávon? Megteremteni azokat a körülményeket, lehetőségeket, amiknek köszönhetően segíthetek Szüleimnek, Öcséméknek. Olyan feltételeket megvalósítani, amik következtében foglalkozhatok azzal, amivel ténylegesen szeretnék. Utazgatni Világszerte, tapasztalni, megismerni. Elutazni Indiába, Bhutánba, Nepálba. Megteremteni egy szabadabb, nyugodtabb Élet körülményeit. Igazából nem nagy dolgok. Vagy igen?