Itt ülök bent az asztalomnál, a Cégnél, de semmi hangulatom nincs a munkához. Egyre rosszabb itt bent, és tesznek is erről, hogy az ember így is érezze. A légkör, a hangulat, a hírek, pletykák, a körülmények, ezek mind azt szolgálják, hogy az embereket elbizonytalanítsa. Hogy fenttartson egy feszült légkört. Hogy ezek által az embereket irányítása alatt tartsa félelmeiken keresztül. Nem érzem jól magam ettől a ténytől, egyfajta undort érzek. Nincs kedvem itt lenni.
Akkor hol lennék legszívesebb, mit csinálnék? Most még aludni szeretnék. Egy kicsit, egy darabig. Aztán reggeli, hogy legyen meg a kezdő lendület a naphoz. Majd lemennék a Gompába, gyakorolni, hogy az is haladjon tovább. Később utánajárnék, hogy is tudnék pénzt szerezni, illetve mekkorák az esélyeim ezen a téren. Csinálnék valami jó ebédet, közben rendet raknék a szobámban. Délután elmennék mászkálni, sétálni, fényképezni, élvezni a Tavaszt. A jó időt, a napsütést. Töltődni fel energiával, érezni az Életet.
Most valahogy erre vágyok, de ez csak vágyakozás marad, mert nem tehetem meg. Itt kell ülnöm a helyemen, úgy tennem, mintha dolgoznék, és közben azon gondolkodnom, hogyan tudom elütni az időt a mai munkanapomon ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése