Ma nekiálltam, hogy a szombaton készített képeket átnézzem, javítcsak rajtuk, amit tudok, és aztán feltöltés. Hm. Őszintén szólva nem vagyok elragadtatva. Nem tudom, hogy ezeken mit lehetett volna javítani. Nem azért, mert annyira jók lette, szó se róla. Egyszerűen nem az igazi. A helyzet az, hogy megen csak azt látom, hogy gyenge a gépem. Nem rossz ez a gép, csak nekem nem elég. Jó ez családi eseményekhez, partykhoz, hirtelen megörökítéshez, de nekem ez nem elég. Jobb képeket akarok csinálni, ahhoz meg egy jobb gép kell. Az álomgép egy Nikon D40-es, de elég messze vagyok a megvásárlásától. Ahhoz képest, hogy korábbi terveim szerint már rendelkeznem kellene egy ilyennel ... Persz, nem kellett volna elégetnem azt az összeget, amiért már meg tudtam volna venni. Meg még sok minden mást. Na de félre a kesergéssel, morgolódással. Meg fogom venni előbb-utóbb, mert már nem tudom úgy elégetni, mint korábban. De nem is hiányzik. Mindenesetre a képeken elvégeztem valamennyi javítást, amit tudtam, de ez csak enyhe kozmetikázás. Fel is töltöttem a megmaradtakat. Végre nekikezdtem legalább. Hamarosan megint fogok képeket felrakni, más témákban, amik korábban készültek, mert tulajdonképpen nem olyan nehéz, bonyolult. Csak neki kell állnom, és időt áldozni rá, az meg van. Mert arra van időm, amire fordítok.
És a képek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése