Party-feeling ...

Szól a Petőfi Rádió (MR2), és igen jó zenék mennek. Olyanok, amik nekem télleg slágerek, nem úgy, mint azok, amik a Sláger Rádión szólnak. Ott ilyeneket nem hallok. Volt már Heaven Street Seven, Neo, PUF, Besh O’ Drom, Mitsura, Emil Rulez, Tankcsapda, meg még ki tudja megjegyezni. Sokminden. De ezek közül nem egyhez kellemes emlékek fűződnek, koncertek, bulik, rendezvények,ivászatok,  amiken részt vettem, amiknek szemtanúja voltam. Azok is micsoda idők voltak! Hajnalig tartó partyk, hazafelé a világmegváltó gondolatok, majd a másnapok kínzó fájdalmai. Semmit se bánok abból az időből, szegényebb lennék, ha ezek a dolgok kimaradtak volna az életemből. Jó volt, ahogy hallottam a számokat, és hirtelen a hidegrázott ki, tiszta libabőr lettem, és éreztem a kellemes bizsergéstszinte minden tagomban, aztán megindult az emlékáradat, nyomában a kiváltott érzések. Mennyi mindenre emlékszem! De mennyi az, amire nem? Nem is érdekel, mert nem számít. Nem ez számít.