A tegnapi nap elég érdekes volt. Délután a 2es busszal bejöttem Pécs, volt pár dolog, ami már esedékes volt. Kezdetnek beugrottam öcsémhez, egyrész, hogy kicsitbeszéljek vele, meg bevittem neki egy könyvet, ha nincs vendég, és unatkozik, akkor tudja magát lekötni valamivel. Oda is adtam neki, mondtam, hogy tekintse ajándéknak, nekem nem kell, ő többre fogja értékelni úgyis.
Aztán kicsit bóklásztam a városban, összefutottam egy Krisna Tudatúval, beszélgettem is vele pár percet, aminek az elején rögtön egy Bhagavadgítával (jól írtam vajon?) akart megajándékozni. Megköszüntöm, és mondtam, hogy nem kell, mert otthon van már 2 (szemelkerekedés, meglepődés), de azt is hozzátettem, hogy nekem ez nem jön be, mert túl nagy a szigor, és a megkötések száma. Hozzátettem, hogy a húst is szeretem, és arról nem akarok lemondani (nekem a vega-étrend nem gyerebe hosszútávon). Ebből lett egy kisebb elméleti vita, próbált hatni rám, de már eleve vesztes pozícióból indult. Próbáltam arra célozni, hogy a növények elfogyasztása is gyilkosság, és a növénytermesztés során is elpusztulnak élőlények. Végül azzal váltunk el, hogy rengeteg út van, és mindenkinek jogában áll megválasztani a neki megfelelőt. Szabad Akarat. Vagy mi.
Ezután Kertibe vettem az irányt, mentem ki Plazába, hogy nézzek magamnak cipőt, télire. Pár napja megnéztem Patikakártya egyenlegemet, és igen kellemesen meglepődtem az összeget illetően. Odaértem az üzlethez, ahol már a kirakatban megláttam egy cipőt. Szerencsére volt a méretemben is, csak fel kellett próbálnom és rögtön tudtam, hogy Ő lesz az, aki velem jön. Nálam ezek a dolgok így működnek, kölcsönösen kiválasztjuk egymást. A fizetés trükkösen lett megoldva, mert tulajdonképpen nem is cipőt vettem, hanem harántemelő talpbetétet. 4 db-ot, mertcsak így jött ki. Igaz, hogy ez miatt jöt velem egy póló is, de nem bánom, mert nem került egy vasamba se.
Nem rég, múlt hét elején valamikor elszakadt a nyakláncom (faláncom), és azóta nem találtam újat, amit szívesen megvettem volna. Cipővásárlás után (immáron az új lépővel a lábaon) nem a kijáratfelé vettem az irányt, hanem csak elindultam hátrafele, mindenféle különösebb indíttatás nélkül. Ekkor akadtam rá valami Lakber üzletre, illetve ajándélboltra. Na, ottsikerült megtalálnom az újat. Pont olyan, ami tetszik. Egyszerű, szolid, és végre megen lóg valami a nyakamban (és nem a terhek, gondok).
Meglátogattam Nagymamámat is, szeptemberben voltam utoljára nála, tehát éppen időszerű volt már. De volt, hogy nem volt otthon, akkor én nem értem rá, vagy változott a munkarendem, de az is előfordult, hogy egyszerűen csak örülem annak, hogy otthon lehetek, és pihenek. Beszélgettünk, megkínált pályinkával (nem volt rossz), kérdezgetett, hogy mi van velem. Kifejtettem neki, hogy miért nem érdekel a belpolitika, és miért nem akarok menni legközelebb szavazni (vagy ha megyek is, miért nem fogok egyik „nagy” pártra se szavazni). Ezen kicsit leakadt, de legalább elmondtam a véleményem. Kérdezgetett a munkámról, hogy van-e, stb. Mondtam neki, hogy tervezem a külföldi utat, munkát, de az legközelebb jövő ősszel lesz nekem esedékes (ez még később visszatér majd). Meg akartkínálni bírsalma-befőttel, de azt inkább hárítottam. Ősidők óta nem vagyunk jóban, a Bírs, meg én. Ez egy olyan dolog, ami nem fog változni.
Lementem a Központba, ahogy mostanában tenni szoktam, ha van rá időm. Ennyi embert eddig még nem láttam, voltak számomra ismeretlen arcok, egyikük csőbe is húzott rendesen. Elhitette velem, hogy most volt előszőr. Én meg elhittem hirtelenjében, de aztán leesett. Vicces egy társaság, az már biztos. Voltak Miskolcról is, jöttek a szombat miatt, aztán kicsit kikapcsolódnak, elszakadnak az otthoni dolgoktól. Eredetileg úgy terveztem, hogy a 20:40es busszal hazamegyek, de aztán olyan jó volt a hangulat, meg jól éreztem magam, tehát maradtam. Aztán megen megkérdezték, hogy nem akarok-e beköltözni Pécsre. Igen. Rögtön kaptamis egy ajánlatot, amit persze még meg kell beszélnünk. Ha minden igaz, januárban lesz aktuális a dolog.
Öcsém megen nem tudott hazamenni a korábi busszal, de mondta, hogy lehet, hogy hazaviszik. Így is lett, és szerencsére még én is befértem az autóba.Az uccsó busz még el se indult, de mi már otthon voltunk. A hazaút jó volt, végigröhögtük az egészet, és kiderült, hogy a sofőrrel vannak közös ismerőseink, és innentől sokkal szabadabban folyt a beszélgetés útközben.
Anyám felébredt, mikor hazaértem, aztán vacsora közben beszélgettünk. Megnézte szerzeményeimet, mondta, hogy jó választás volt. Aztán mondtam neki, hogy egyre valószínűbb, hogy januáran beköltözök Pécsre. Ezután közöltem vele, hogy Elkezdtem járni a Központba, és határozott szándékom, hogy Buddhista leszek. Nem nagyon láttam, hogy megdöbbent volna. Elfogadta a döntésemet, és megértette, hogy mit miért, elmondtam neki, hogy mi vezetett ide, és teljesen megértette.
Haverom keresett még Skype-on, mondtam neki beköltözésem valószínüségét, mire kérdezte, hogy akkor mi lesz Hollandiával. Közöltem a tényeket, hogy jelenleg se pénzem, se nyelvtudásom nincs, aztán a Buddhizmussal kapcsolatos döntésemet is odaraktam. Gyanítom, hogy hirtelenjében nem tudta, hogy jól lát-e, mert eltelt vagy fél perc, mire reagált („ne fárassz”). Nem igazán tudom, hogy mi a véleménye igazán, mert elég érdekes reakciói voltak, sorolta az érveket külföld mellett, mindenesetre abban maradtunk, hogy hétfő délután sörözés lesz.
Mindenesetre nem tartom hibás döntésnek, hogy nem nagyon reklámoztam a dolgot senkinek. Elvégre ez az én magánügyem, másrészt pedig nem tudtam, hogy milyen reakciókat fog kiváltani döntésem. De kitartok döntésem mellett, tudom, hogy helyesen cselekedtem. Lépnem kellett, mert az eddigi életvitelem, dolgaim nagyon egysíkúvá váltak, és csak saját magam körül róttam a köröket. Helybetopi. Ennek vetek véget most ...
(p.s.:: ezt a postot sikerült 5 óra alatt megfogalmaznom, szerkesztnem. Ez van, ha az ember a Cégtől ír, és nem hagyják békén mindenféle probléma, és munka miatt J )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése