Találkozások ...

A 7vége a találkozások jegyében telt el. Azaz inkább a szombat volt ilyen, a vasárnap már nem. Szombaton néztünk Anyámmal ajándékot nekem (majd jól meglepődök), utánam megkezdtem aznapi Túrámat. Ja, korábban, mikor mentem ebédelni, összefutottam 1ik régi haverom feleségével, csak 1 odaköszönés erejéig. Miután Anyámtól különváltam, mentem találkozni egyik legjobb barátommal, aki nemrég költözött vissza Pécsre. Beültünk egy kávé mellé beszélgetni, kivel mi van, egyebek. Még mindig nem tette túl magát a tavalyi elbocsátásán, és még nem is fogja egy darabig. Nem találja a helyét, és rója a maga köreit. Kérdezett Döntésemmel kapcsolatban, és elfogadt, megértette, miután elmeséltem az előzményeket. Egy pécsi DJ-nek ment segíteni, oda is mentem egy darabig. Eddig csak névről ismertem, de most személyesen is sikerült. A bemutatkozás vicces volt, mert haverom úgy mutatott be, hogy "... , aki most lett buddhista". Konsti azonnal közölte, hogy jó döntés volt, majd mutatta bal csuklóját áldózsinórral. A 6-ai rendezvényen nem tudott ott lenni, neki is voltak azért érdekes élményei ezzel kapcsolatban. Beszélgettünk saját felismeréseinkről, és az azt követő "ébredésről", és meglepően hasonló körülmények voltak felismerhetőek egymás történeteiben. Legalábbis nagyvonalakba, az ok-okozat majdnem ugyanaz volt, csak a következmények nem. Máshogy éltük meg, más volt a tapasztalás. A legjobbakat kívánva váltunk el egymástól. Azért érdekes ...
Találkoztam régi lövésztársammal az Árkádban, ő is kérdezte mi van velem, érdekes lett az arckifejezése, mikor mondtam (vicces volt, jót mulattam magamban), de elfogadta szintén. Mint kderült, ő meg a BAT -nál dolgozik, mint képzési manager. Poénból kérdeztem, hogy nincs-e náluk munka, erre ő abszolút komolyan reagált, meg is lepődtem. Ha tud valamit, majd üzen. No, majd meglátom, mi lesz belőle, de a legjobbakat remélem, de igazából majd meglátom. Sose lehet azt tudni.
Gondoltam benézek a Központba, hátha van már ott valaki. Újabb találkozás, szintén régi ismerős, egyik haveromnak (kint hajózik Dél-Amerika körül, Szilveszter Rióban) volt barátnője. Rögtön hívott Danté-ba másik régi haverral találkozni. Ja, az ő feleségével futottam össze, még a Túra elején. Beszélgettünk erről-arról, mondtam költözök be Pécs. Aztán gondoltam, elejét veszem a dolgoknak, úgyis megtudják valahonnan, elmondtam nekik, hogy buddhista lettem. Megen volt meglepődés, érdekes arcok, de miután beszéltem valamelyest az előzményekről, és a kezdeti tapasztalatokról, megértőek voltak. Majd jöttek a kérdések, hogy mi, és merre, egyebek. Előszőr poénnak vettem, de kiderült, hogy komolyból voltak, mert nem tudnak róla szinte semmit. És ez általános jelenség, az emberek nagyrésze alig valamit tud Dharmáról. Kérdezték, hogy mit nem lehet? Mondtam, hogy sajnos többet nem ölhetek embert :) Nem mintha tenném, max virtuális lényeket, de azt meg lehet. Ole is megmondta! :) Azért jó volt újra látni régi arcokat, és hallani pletykákat.
Ezután már csak a Központba mentem, illetve medi után kimentem Kertibe 2 régi haveromhoz, ahol YouTube-videok mellett szarrá röhögtük magunkat. Valamikor hajnali 3 felé értem haza, miután hazahoztak. Utána már csak alvás, regenerálódás ...