Hiába terveztem el, hogy majd ma fogok a fotóimmal, és feltöltésükkel foglalkozni, nem úgy jött össze. Délelőtt összevágtuk a maradék fát apámmal. Kicsivel több, mint 1 órába tellett, de most kész vagyunk vele. Most már csak be kell hordani, de azt apám megcsinálja, bevállalta (úgyse leszek otthon délután). Utána meg ebéd, zuhany, borotválkozás, és mehettem is le unokahúgomért a bölcsibe. Az is volt egy program, érdekes is volt, bár volt már nehezebb is. Néha komoly kihívás egy ilyen határozott kis hölgy irányítása, mint ő.
Eredeti tervem az volt, hogy az 5ös busszal bemegyek Pécsre, a Központba. Aztán mégse, mert meggondoltam magam, és a 6ossal mentem be. Még így is bőven beértem, időben, nem maradtam le semmiről. Úgy érzem, egyre jobban megy a Gyakorlás. Egyre természetesebb, egyre könnyebben tudok ellazulni, és a vizualizáció is egyre könnyebben megy.
A szokásos Gyakorlat után közölték, hogy mivel kedd van, ez az a nap, amikor 2 gyakorlat van, és ha érdekel, akkor nyugodtan maradjak, és próbáljam ki. Megköszöntem, de elhárítottam, hogy majd legközelebb, mert a 20:40es busszal haza akartam menni. Igen, csak akartam. Valahol a Kórház tér környékén vettem észre, hogy az ernyőm (ami eső), ott maradt a Központban. Tehát vissza (ekkor tudtam meg, hogy Öcsém is az uccsó busszal fog hazamenni). Persze ezek után már csak az utolsó busz jöhetett számításba. Visszatérésem kisebb derültséget okozott, de ha már ott voltam, gondoltam miért ne vegyek részt a 2. Gyakorlaton is. Legalább olyan érdekes volt, mint az eddigiek, habár teljesen eltérő.
A kezdeti feszültség teljesen eltűnt, feloldódtam, jól érzem magam a Közösségben. Határozottan azt érzem, hogy el-, és befogadtak. Nem kell elvárásoknak megfelelnem, meg egyéb ilyen hasonló dolgok. Nem kell megjátszanom magam, nem kell álarcok mögé bújnom, színlelnem, önmagam vagyok, lehetek. És ez jó érzés.
Feltettek egy kérdést, amin már jó ideje gondolkodok, de nem tudtam dönteni, nem tudtam magam elhatározni. A kérdés az volt - miután megen jött a téma, hogy Pécsváradon lakok - , hogy nem akarok-e beköltözni Pécsre? És tulajdonképpen igen. Most még December lemegy itt Pécsváradon, aztán valahogy megoldom, hogy beköltözzek, megint pécsi lakos legyek. Könnyebb lesz 1-2 dolog, mások viszont nehezebbek, bár nem hiszem, hogy ez gondot okozna, laktam már külön, önállóan. Pláne, hogy bizonyos szokásaimról le fogok mondani mostanában, erőteljesen úgy néz ki. De ez most nem ide tartozik. Illetve lehet, hogy ide tartozna, de nem fogom kifejteni, még csak érintőlegesen se.
Beugrottam Öcsémhez is, ugyanazzal a busszal jöttünk haza. Beszélgettünk, ment poénkodás, hülyéskedés is, de alapvetően most inkább beszélgettünk. Arról, ami éppen jött. Közben sikerült a sorok közt is olvasnom, de még várok, hátha nem kell kopogtatnom, nyit majd magától is talán. Mintha némi Káosz lenne jelen. SW után szabadon "zavart érzek az ERŐben". Lehet (nem, nem lehet, hanem biztos), hogy adok neki egy könyvet, múltkor már úgyis szemezett vele, én meg egyelőre nem fogom elolvasni, ezt tudom. Lehet, hogy tulajdonképpen neki vettem annak idején, csak akkor még nem tudtam. Ha nem felejtem el, akkor holnap be is viszem neki melóhelyre. És hogy ne is felejtsem el, inkább már most be is teszem a táskámba.
Most pedig alvás. Filmet ma már nem nézek ...
Eredeti tervem az volt, hogy az 5ös busszal bemegyek Pécsre, a Központba. Aztán mégse, mert meggondoltam magam, és a 6ossal mentem be. Még így is bőven beértem, időben, nem maradtam le semmiről. Úgy érzem, egyre jobban megy a Gyakorlás. Egyre természetesebb, egyre könnyebben tudok ellazulni, és a vizualizáció is egyre könnyebben megy.
A szokásos Gyakorlat után közölték, hogy mivel kedd van, ez az a nap, amikor 2 gyakorlat van, és ha érdekel, akkor nyugodtan maradjak, és próbáljam ki. Megköszöntem, de elhárítottam, hogy majd legközelebb, mert a 20:40es busszal haza akartam menni. Igen, csak akartam. Valahol a Kórház tér környékén vettem észre, hogy az ernyőm (ami eső), ott maradt a Központban. Tehát vissza (ekkor tudtam meg, hogy Öcsém is az uccsó busszal fog hazamenni). Persze ezek után már csak az utolsó busz jöhetett számításba. Visszatérésem kisebb derültséget okozott, de ha már ott voltam, gondoltam miért ne vegyek részt a 2. Gyakorlaton is. Legalább olyan érdekes volt, mint az eddigiek, habár teljesen eltérő.
A kezdeti feszültség teljesen eltűnt, feloldódtam, jól érzem magam a Közösségben. Határozottan azt érzem, hogy el-, és befogadtak. Nem kell elvárásoknak megfelelnem, meg egyéb ilyen hasonló dolgok. Nem kell megjátszanom magam, nem kell álarcok mögé bújnom, színlelnem, önmagam vagyok, lehetek. És ez jó érzés.
Feltettek egy kérdést, amin már jó ideje gondolkodok, de nem tudtam dönteni, nem tudtam magam elhatározni. A kérdés az volt - miután megen jött a téma, hogy Pécsváradon lakok - , hogy nem akarok-e beköltözni Pécsre? És tulajdonképpen igen. Most még December lemegy itt Pécsváradon, aztán valahogy megoldom, hogy beköltözzek, megint pécsi lakos legyek. Könnyebb lesz 1-2 dolog, mások viszont nehezebbek, bár nem hiszem, hogy ez gondot okozna, laktam már külön, önállóan. Pláne, hogy bizonyos szokásaimról le fogok mondani mostanában, erőteljesen úgy néz ki. De ez most nem ide tartozik. Illetve lehet, hogy ide tartozna, de nem fogom kifejteni, még csak érintőlegesen se.
Beugrottam Öcsémhez is, ugyanazzal a busszal jöttünk haza. Beszélgettünk, ment poénkodás, hülyéskedés is, de alapvetően most inkább beszélgettünk. Arról, ami éppen jött. Közben sikerült a sorok közt is olvasnom, de még várok, hátha nem kell kopogtatnom, nyit majd magától is talán. Mintha némi Káosz lenne jelen. SW után szabadon "zavart érzek az ERŐben". Lehet (nem, nem lehet, hanem biztos), hogy adok neki egy könyvet, múltkor már úgyis szemezett vele, én meg egyelőre nem fogom elolvasni, ezt tudom. Lehet, hogy tulajdonképpen neki vettem annak idején, csak akkor még nem tudtam. Ha nem felejtem el, akkor holnap be is viszem neki melóhelyre. És hogy ne is felejtsem el, inkább már most be is teszem a táskámba.
Most pedig alvás. Filmet ma már nem nézek ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése