"Szeretem", amikor mindenki arra apellál, hogy mivel szabadnapos vagyok, ráérek bármire, ha megkérnek. Illetve, mivel holnap csak éjszaka megyek dolgozni, napközben ráérek, és mondjam meg, hogy mettől meddig. És ha azt mondom, hogy nem, mert dolgom van, vagy azt, hogy még nem tudom, hogy érek rá, mert nem tőlem függ, akkor duzzogás van. Persze segítek én, ha tudok, ha ráérek, de ez nem mindig fordul elő, nekem is lehet dolgom, programom. Persze, ha belegondolok, valahol érthető, mert korábban nem nagyon mentem sehova, teljesen otthonülősbe mentem át, én voltam a család remetéje. De ennek vége, megen elkezdtem mozogni, próbálom élni az Életem. Gondolom ez nem a megszokott dolog, de semmi sem állandó, minden változik, néha lassabban, néha gyorsabban. Ez van. Ezt csak elfogadni lehet, küzdeni ellene nem érdemes. A változatosság oly gyönyörű ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése