Tájékoztatás, de minek?

Ma előbb kellett beérni a Céghez. Hőn szeretett Vezérünk (a Gyárigazgató) szólt hozzánk, személyesen, nem levélben, élőszóban. Hozzánk szólt, a plebshez. És mit mondott? Semmit! Amit mondott, azt már mind tudtuk/tudjuk, nem vagyunk hülyék, az emberek néznek TV-t, olvasnak újságot, hallanak ezt-azt, tisztában vannak a jelenlegi gazdasági helyzettel (pánik), és a Cégen belül is terjengenek hírek, pletykák. Csak ezeket „tudtuk” meg újra, úgyhogy Vezérünk adott a szarnak egy pofont.