Most rögtön előre bocsátom, hogy a postnak igazából semmi köze nem lesz Télapó-Mikulás mítoszhoz, és hagyományokhoz. A tegnapi nap nem erről szólt. Talán Eddigi életem egyik legjelentősebb, és legérdekesebb napja volt ez. Minden szempontból, és vonatkozásában is. De akkor vegyük sorjában, ahogy történtek, ahogy emlékszek a dolgokra.
Du1re értem a Dezsőbe (Lauber, Stadion), akkor már voltak páran, akik segíteni érkeztek szintén. Az elvégezhető munkákat hamar megcsináltuk, aztán kiderült, hogy csomó mindenre még várni kell. Hang-, Fénytechnika, dekoráció, Lámaszervíz, Dharmashopos cuccok, stb. Telefonálások, rohangászások, folyamatos autózás jellemezte a szervezők idejét. Viszonylag hamar megkaptam feladatomat, ami tulajdonképpen nyugis volt, bár "fontos". Kezembe nyomták a a sorompó távvezérlőjét, hogy kezeljem. Na persze, mi lehet ebben a fontos? Csupán csak az, hogy illetéktelen személyek ne álljanak be abba a parkolóba, mert az a szervezőknek, illetve a szállítóknak volt fenttartva. Eleinte baromi unalmas volt, és miután kezdett az idő lehülni, már fáztam is. Pláne úgy, hogy bent, a csarnokban mindenki más ténylegesen dolgozott, és ráadásul a melegben. Persze hamar rájöttem, hogy nekem nem kell folyamatosan kint tartózkodnom, onnatól az előtérben várakoztam. Igazából akkor kezdett az egész érdekesebb lenni, ahogy érkeztek az emberek. Életemben először láttam a legtöbb embert, és ők is engem, mégis odajöttek, köszöntek, kezet nyújtottak, közvetlenül viselkedtek. Ezt még mindig nehez tudom megszokni, nem ez az általános. Nem ehhez vagyok hozzászokva. Persze többen jöttek, és kérdezték, hogy itt lesz-e a Láma előadása, tanítása. Közben a többiek a benti munkálatokat végezték, hogy időben kész legyenek.
Ezzel párhuzamosan a Központban Láma Ole sajtótájékoztatót tartott, majd megáldotta az új Központot (május óta működik a jelenlegi helyen), majd volt állófogadás, és egy rövid meditáció a jelenlevőkkel. Ezekről lemaradtam.
5kor volt kapunyitás, de addigra már kezdett gyülekezni a nép. Sokan voltak, akik előző nap Szegeden is voltak, illetve külföldről jöttek. Érkeztek az emberek hálózsákkal, laticellel, mindenféle kort képviselve. Csak ámultam, hogy tényleg mennyien érkeztek az előadásra, sokan családdal gyermekestül jöttek. Közben a korábbi nyugodtságot kezdte felváltani a várakozás izgalma. Néha persze le kellett mennem a sorompóhoz, és a kitartóbb fajtáját elirányítani a nagyparkolóba. Volt 1-2 érdekesebb, viccesebb mozzanat, de tulajdonképpen jól kezeltem a helyzeteket. És persze a sorompót is (én voltam a Kulcsok Őre, és aKapu Sorompó Őre is). Ja, volt egy érdekes észrevételem a nappal, illetve a résztvevőkkel kapcsolatba. Szinte senki, de senki nem volt ismerős az egész eddigi életemből, akit valahonnan ismertem, kivéve 1 főt, de rajta igazából nem lepődtem meg. Furcsa volt, és valahol megdöbbentő. Se egy régi osztálytárs, se egy kolega, akivel együtt dolgoztam valaha, és korábbi haveri társaságomból sem láttam senkit. Ezt azért állíthatom teljes bizonyossággal, mert végig ott voltam a Bejáratnál, és szinte minden kit láttam, aki bejött.
Maga az előadás fél7kor kezdődött, akkor leadtam a "kulcsot", és én is bementem (ja, külön érdekesség, hogy bárki, aki valamilyen szervező volt, vagy valamilyen munkálatot végzett, mind befizette a Belépődíjat, és mindenféle ellenszolgáltatás nélkül, önkéntes alapon tette (én is)). Érdekes volt látni Láma Ole-t élőben, és nem pedig képeken, vagy videón, bár eleinte elég messziről néztem, de több helyről is sikerült, de végül elég jó helyet találtam. A különböző, nagy vallások bemutatásával kezdte, a 3 nagy hitvallás (Kereszténység, Izraeliták, Iszlám), majd a 3 nagy tapasztalati vallás (Hinduizmus, Taoizmus, Buddhizmus) került előtérbe. Ezután rátért a Buddhizmus kialakulására, alapvető tanaira, és még jó pár dologra, amit most nem tudok hirtelen felidézni. De ezek a könyveiből, és más a témával kapcsolatos könyvekből megtudható tulajdonképpen. De más olvasni, és hallani élőben. Másrészt pedig voltak olyan dolgok, amikről beszélt, amiket könyvekből nem biztos, hogy megtudok. Voltak olyan kijelentései is, amiket korábban magamtól felismertem, és ez jó érzés volt. Bizonyosságot adott, hogy igen, jól gondoltam bizonyos dolgokat, a felismeréseim helyesek voltak, mert vannak mások is, akik ezt állítják, ráadásul olyan ember állítja ezt (a Láma), aki sokkal magasabb tudati szinten va, sokkal több tapasztalattal rendelkezik, mint én. Az egyik ilyen kijelentés az volt, amikor közölte, hogy van egy szó, amit ki kell dobnunk a szótárunkból (nekem már jó ideje nem szerepel benne, felismertem tévességét). Ez pedig az, hogy normális. Olyan nincs. A normális egy erősen megkölönböztető jelző, ami sorbaállít, erős kötődést, ragszkodást alakít ki, és aki hajlandó vállalni különbözőségét, önállóságát, felelősségét, azt kirekesztik, megbélyegzik. Nos, ez engem egyáltalán nem zavar, és büszkén vállalom, hogy nem vagyok normális. Nem tudom visszaadni teljességében azt, amit mondott erről, de valami ilyesmi. Másrészt nem is akarom visszaadni szó szerint a mondottakat, nem is ez a célom. Az élményeimet irom le, azt teszem közzé.
Ezután jöttek a Kérdések, amikor is a résztvevők kérdéseket tehettek fel a Lámának. Érdekes volt, hogy minden kérdésre tudott válaszolni, és olyan frissességgel (szellemi, és tudati frissességre), ami tulajdonképpen elismerésemet, és csodálatomat váltotta ki. Mindemelett nagyon fejlett humorérzékkel rendelkezik, ami tulajdonképpen elengedhetetlen az egészséges gondolkodáshoz, és tudathoz. És a kérdések folyamatosan érkeztek, páran szóban tették fel, de a többség irásban tette fel. Több mint egy órán át válaszolt az embereknek. Tulajdonképpen ezek is tanítások voltak, rengeteg információ volt bennük, tanácsok problémákra, helyzetekre, vagy éppen mindennapokra.
Ezután következett a meditáció, amit már tulajdonképpen ismerek, mert a Központban is ezt szoktuk gyakorolni (már korábban azt vettem észre, hogy egyre többször gondoltam, vagy mondtam azt, hogy "mi", vagy "nálunk", de ezt most már nyugodtan mondhatom). Előtte felajánlotta, hogy aki akar, az vehet tőle Buddhista Menedéket. Ekkorra már eldöntöttem, hogy Menedéket veszek, igazából ez nem volt kérdés. Ami viszont a korábbiakhoz képest új volt, az az, hogy minden fenntartásom eltűnt Láma Oléval kapcsolatban. Korábban említettem, hogy majd meglátom, mennyire tekinthetem hitelesnek, meggyőzőnek. Nos, kijelenthetem, hogy teljesen hitelesnek tartom. Amit Ő csinál, és ahogy csinálja, ezt nem lehet megjátszani, vagy teljes odaadás, meggyőződés nélkül tenni. Akkor előbb-utóbb "lebukna", kilógna a lóláb. Ez volt az, ami miatt úgy döntöttem, hogy elfogadom Őt a Lámámnak, Tanítómnak. Tehát Menedéket vettem, majd jött a közös meditáció. Tény, hogy rövidebb volt, mint amikor Központban szoktuk csinálni, de valahogy kicsit más volt. Nem tudom elmondani, leírni, mert ezt nem lehet megfogalmazni. Teljesen személyes, egyéni élmény volt, és eleve az egész előadás alatt volt egy érzés, ami a megszokottól eltért, más volt. Egyébbként amit az elődaás során éreztem, azt ahhoz tudnám hasonlítani, amit gyakorlás során szoktam tapasztalni. Érdekes volt, és meglepő. Mindenesetre a Láma által vezetett meditáció is érdekes érzéseket keltett bennem. Nem tudom leírni, megfogalmazni, de nem is akarom.
Meditáció után Áldást osztott, ami tulajdonképpen nem más, mint tudati energiáiiba, vagy mibe bevonja az embereket, megosztja velük. De ezt se tudom pontosan megfogalmazni, ez se az a dolog, amit meg tudok osztani. Ez is túl személyes. Érdekes volt, azt azért meg kell hagyni. De ez is hozzátartozott még a Menedék-vételhez. Maga az Áldás eltartott vagy 1,5-2 órán kersztül, rengetegen járultak hozzá, a sor hosszú időn keresztül nem is akart fogyni. Nem is értem, hogy bírta Ole energiával az egészet, mert már napok óta úton van, minden nap előadásokat tart (ma is, holnap is, és még az elkövetkező 1 hétben legalább), és nagyon keveset tudott csak pihenni. Az egyik Szerevező folyamatosan mellette ült, masszírozta a tarkóját, nyakát, és közben tartotta a bal karjánál fogva, nehogy lebukjon a színpadról a fáradtságtól. Rengetegen járultak elé Áldásért, sokan gyerekkel, sokan párjukkal, közös Áldásért.
Az előadás után a Monarchiában (egykori Sörház) volt közös vacsora, sörözés és buli Oléval, bár a Láma 1 órát töltött csak ott, aztán elköszönt, és elment pihenni. Jó volt ez is, főleg azért, mert már vagy másfél éve nem voltam buliban, zenés, táncos, bébaszós mulatságon. Ezt egyrészt azért is kelett megtennem, mert reggelig nem volt buszomPécsváradra (igen, tudom, sokkal egyszerűbb lenne, ha beköltöznék Pécsre, és januárban meg is akarom tenni), másrészt meg tényleg jól éreztem magam.Vacsora (hajnali) után sörözgettem, beszélgettem pár pécsi szhanga-társammal (érdekes felismerésekben volt részem), majd én is bementem táncolni. Jó volt a zene, igencsak D 'n' B stílusra hajazott a hangulat, én meg ugyen szeretem ezt a stílust. Az elfogyasztott sörök kellően megteremtették azt a hangulatot, ami ahhoz kellett, hogy bemenjek ugrálni (benne volt a lábamban a boogie), és a korábban tapasztalt közvetlen, baráti hangulat is megtette hatását. Sajnos 4 után bezárt az étterem, bár páran még mentünk volna valahova. Ez pedig csak egy helyet jelenthetett. A Betonyost. Közismertebb nevén Holstein, illetve Beck. Mikor mi van kint cégérnek, reklámnak, vagy mi. Ott még megittam egy sört, jókat röhögtünk, beszélgettünk, aztán 7 után elindultunk, ki-ki a maga útjára. Én persze megen úgy jártam, hogy a 7:20as buszt lekéstem a következő meg 9kor indult, az Árkád meg 8kor nyitott, az Interspárral egyetemben (be kell költöznöm Pécsre!). A lényeg az, hogy 3/4 10kor beugrottam még Öcsémhez, visszaadta a DVD-írómat, közben beszélgettünk egy keveset, pár szóban megosztottam vele élményeimet. Érdekes, és jó volt látni, hogy ott van bene az érdeklődés, még ha közben poénkodott is, de hát én is ezt tettem. Tetszett, hogy nem szólt le döntésemért, nem mondta azt, hogy "mi a faszért", vagy azt, hogy "hülye vagy, hogy ezt teszed".
A délelőtt, és a nap nagyrészét átaludtam, de még most se vagyok kipihenve. Az este folyamán annyi volt, hogy egyik haverommal megbeszéltem, hogy holnap du. valamikor sörözünk egyet, részemről szolidan (este 7kor gyakorlás), vacsoráztam, illetve most már vagy 2 órája pötyögöm ezt a postot. Lassan el kellene tennem magam holnapra, mert holnap is szép nap lesz. Tovább kell bővítenem ruhatáramat egy nadrággal, amit tegnap néztem ki, csak már sok volt a cuccom, találkozok egy kedves, régi nővéremmel a szeszben (szesztestvér), aztán a fentebb említett sörözés. Gyanítom, hogy most gyakorolni fogok (remélem menni fog), aztán fürödés, alvás. KOrábban még tervbe volt véve filmnézés is, de mostanra lemondtam róla.
Ez volt a tegnapi nap, illetve a lecsengése ...
Du1re értem a Dezsőbe (Lauber, Stadion), akkor már voltak páran, akik segíteni érkeztek szintén. Az elvégezhető munkákat hamar megcsináltuk, aztán kiderült, hogy csomó mindenre még várni kell. Hang-, Fénytechnika, dekoráció, Lámaszervíz, Dharmashopos cuccok, stb. Telefonálások, rohangászások, folyamatos autózás jellemezte a szervezők idejét. Viszonylag hamar megkaptam feladatomat, ami tulajdonképpen nyugis volt, bár "fontos". Kezembe nyomták a a sorompó távvezérlőjét, hogy kezeljem. Na persze, mi lehet ebben a fontos? Csupán csak az, hogy illetéktelen személyek ne álljanak be abba a parkolóba, mert az a szervezőknek, illetve a szállítóknak volt fenttartva. Eleinte baromi unalmas volt, és miután kezdett az idő lehülni, már fáztam is. Pláne úgy, hogy bent, a csarnokban mindenki más ténylegesen dolgozott, és ráadásul a melegben. Persze hamar rájöttem, hogy nekem nem kell folyamatosan kint tartózkodnom, onnatól az előtérben várakoztam. Igazából akkor kezdett az egész érdekesebb lenni, ahogy érkeztek az emberek. Életemben először láttam a legtöbb embert, és ők is engem, mégis odajöttek, köszöntek, kezet nyújtottak, közvetlenül viselkedtek. Ezt még mindig nehez tudom megszokni, nem ez az általános. Nem ehhez vagyok hozzászokva. Persze többen jöttek, és kérdezték, hogy itt lesz-e a Láma előadása, tanítása. Közben a többiek a benti munkálatokat végezték, hogy időben kész legyenek.
Ezzel párhuzamosan a Központban Láma Ole sajtótájékoztatót tartott, majd megáldotta az új Központot (május óta működik a jelenlegi helyen), majd volt állófogadás, és egy rövid meditáció a jelenlevőkkel. Ezekről lemaradtam.
5kor volt kapunyitás, de addigra már kezdett gyülekezni a nép. Sokan voltak, akik előző nap Szegeden is voltak, illetve külföldről jöttek. Érkeztek az emberek hálózsákkal, laticellel, mindenféle kort képviselve. Csak ámultam, hogy tényleg mennyien érkeztek az előadásra, sokan családdal gyermekestül jöttek. Közben a korábbi nyugodtságot kezdte felváltani a várakozás izgalma. Néha persze le kellett mennem a sorompóhoz, és a kitartóbb fajtáját elirányítani a nagyparkolóba. Volt 1-2 érdekesebb, viccesebb mozzanat, de tulajdonképpen jól kezeltem a helyzeteket. És persze a sorompót is (én voltam a Kulcsok Őre, és a
Maga az előadás fél7kor kezdődött, akkor leadtam a "kulcsot", és én is bementem (ja, külön érdekesség, hogy bárki, aki valamilyen szervező volt, vagy valamilyen munkálatot végzett, mind befizette a Belépődíjat, és mindenféle ellenszolgáltatás nélkül, önkéntes alapon tette (én is)). Érdekes volt látni Láma Ole-t élőben, és nem pedig képeken, vagy videón, bár eleinte elég messziről néztem, de több helyről is sikerült, de végül elég jó helyet találtam. A különböző, nagy vallások bemutatásával kezdte, a 3 nagy hitvallás (Kereszténység, Izraeliták, Iszlám), majd a 3 nagy tapasztalati vallás (Hinduizmus, Taoizmus, Buddhizmus) került előtérbe. Ezután rátért a Buddhizmus kialakulására, alapvető tanaira, és még jó pár dologra, amit most nem tudok hirtelen felidézni. De ezek a könyveiből, és más a témával kapcsolatos könyvekből megtudható tulajdonképpen. De más olvasni, és hallani élőben. Másrészt pedig voltak olyan dolgok, amikről beszélt, amiket könyvekből nem biztos, hogy megtudok. Voltak olyan kijelentései is, amiket korábban magamtól felismertem, és ez jó érzés volt. Bizonyosságot adott, hogy igen, jól gondoltam bizonyos dolgokat, a felismeréseim helyesek voltak, mert vannak mások is, akik ezt állítják, ráadásul olyan ember állítja ezt (a Láma), aki sokkal magasabb tudati szinten va, sokkal több tapasztalattal rendelkezik, mint én. Az egyik ilyen kijelentés az volt, amikor közölte, hogy van egy szó, amit ki kell dobnunk a szótárunkból (nekem már jó ideje nem szerepel benne, felismertem tévességét). Ez pedig az, hogy normális. Olyan nincs. A normális egy erősen megkölönböztető jelző, ami sorbaállít, erős kötődést, ragszkodást alakít ki, és aki hajlandó vállalni különbözőségét, önállóságát, felelősségét, azt kirekesztik, megbélyegzik. Nos, ez engem egyáltalán nem zavar, és büszkén vállalom, hogy nem vagyok normális. Nem tudom visszaadni teljességében azt, amit mondott erről, de valami ilyesmi. Másrészt nem is akarom visszaadni szó szerint a mondottakat, nem is ez a célom. Az élményeimet irom le, azt teszem közzé.
Ezután jöttek a Kérdések, amikor is a résztvevők kérdéseket tehettek fel a Lámának. Érdekes volt, hogy minden kérdésre tudott válaszolni, és olyan frissességgel (szellemi, és tudati frissességre), ami tulajdonképpen elismerésemet, és csodálatomat váltotta ki. Mindemelett nagyon fejlett humorérzékkel rendelkezik, ami tulajdonképpen elengedhetetlen az egészséges gondolkodáshoz, és tudathoz. És a kérdések folyamatosan érkeztek, páran szóban tették fel, de a többség irásban tette fel. Több mint egy órán át válaszolt az embereknek. Tulajdonképpen ezek is tanítások voltak, rengeteg információ volt bennük, tanácsok problémákra, helyzetekre, vagy éppen mindennapokra.
Ezután következett a meditáció, amit már tulajdonképpen ismerek, mert a Központban is ezt szoktuk gyakorolni (már korábban azt vettem észre, hogy egyre többször gondoltam, vagy mondtam azt, hogy "mi", vagy "nálunk", de ezt most már nyugodtan mondhatom). Előtte felajánlotta, hogy aki akar, az vehet tőle Buddhista Menedéket. Ekkorra már eldöntöttem, hogy Menedéket veszek, igazából ez nem volt kérdés. Ami viszont a korábbiakhoz képest új volt, az az, hogy minden fenntartásom eltűnt Láma Oléval kapcsolatban. Korábban említettem, hogy majd meglátom, mennyire tekinthetem hitelesnek, meggyőzőnek. Nos, kijelenthetem, hogy teljesen hitelesnek tartom. Amit Ő csinál, és ahogy csinálja, ezt nem lehet megjátszani, vagy teljes odaadás, meggyőződés nélkül tenni. Akkor előbb-utóbb "lebukna", kilógna a lóláb. Ez volt az, ami miatt úgy döntöttem, hogy elfogadom Őt a Lámámnak, Tanítómnak. Tehát Menedéket vettem, majd jött a közös meditáció. Tény, hogy rövidebb volt, mint amikor Központban szoktuk csinálni, de valahogy kicsit más volt. Nem tudom elmondani, leírni, mert ezt nem lehet megfogalmazni. Teljesen személyes, egyéni élmény volt, és eleve az egész előadás alatt volt egy érzés, ami a megszokottól eltért, más volt. Egyébbként amit az elődaás során éreztem, azt ahhoz tudnám hasonlítani, amit gyakorlás során szoktam tapasztalni. Érdekes volt, és meglepő. Mindenesetre a Láma által vezetett meditáció is érdekes érzéseket keltett bennem. Nem tudom leírni, megfogalmazni, de nem is akarom.
Meditáció után Áldást osztott, ami tulajdonképpen nem más, mint tudati energiáiiba, vagy mibe bevonja az embereket, megosztja velük. De ezt se tudom pontosan megfogalmazni, ez se az a dolog, amit meg tudok osztani. Ez is túl személyes. Érdekes volt, azt azért meg kell hagyni. De ez is hozzátartozott még a Menedék-vételhez. Maga az Áldás eltartott vagy 1,5-2 órán kersztül, rengetegen járultak hozzá, a sor hosszú időn keresztül nem is akart fogyni. Nem is értem, hogy bírta Ole energiával az egészet, mert már napok óta úton van, minden nap előadásokat tart (ma is, holnap is, és még az elkövetkező 1 hétben legalább), és nagyon keveset tudott csak pihenni. Az egyik Szerevező folyamatosan mellette ült, masszírozta a tarkóját, nyakát, és közben tartotta a bal karjánál fogva, nehogy lebukjon a színpadról a fáradtságtól. Rengetegen járultak elé Áldásért, sokan gyerekkel, sokan párjukkal, közös Áldásért.
Az előadás után a Monarchiában (egykori Sörház) volt közös vacsora, sörözés és buli Oléval, bár a Láma 1 órát töltött csak ott, aztán elköszönt, és elment pihenni. Jó volt ez is, főleg azért, mert már vagy másfél éve nem voltam buliban, zenés, táncos, bébaszós mulatságon. Ezt egyrészt azért is kelett megtennem, mert reggelig nem volt buszomPécsváradra (igen, tudom, sokkal egyszerűbb lenne, ha beköltöznék Pécsre, és januárban meg is akarom tenni), másrészt meg tényleg jól éreztem magam.Vacsora (hajnali) után sörözgettem, beszélgettem pár pécsi szhanga-társammal (érdekes felismerésekben volt részem), majd én is bementem táncolni. Jó volt a zene, igencsak D 'n' B stílusra hajazott a hangulat, én meg ugyen szeretem ezt a stílust. Az elfogyasztott sörök kellően megteremtették azt a hangulatot, ami ahhoz kellett, hogy bemenjek ugrálni (benne volt a lábamban a boogie), és a korábban tapasztalt közvetlen, baráti hangulat is megtette hatását. Sajnos 4 után bezárt az étterem, bár páran még mentünk volna valahova. Ez pedig csak egy helyet jelenthetett. A Betonyost. Közismertebb nevén Holstein, illetve Beck. Mikor mi van kint cégérnek, reklámnak, vagy mi. Ott még megittam egy sört, jókat röhögtünk, beszélgettünk, aztán 7 után elindultunk, ki-ki a maga útjára. Én persze megen úgy jártam, hogy a 7:20as buszt lekéstem a következő meg 9kor indult, az Árkád meg 8kor nyitott, az Interspárral egyetemben (be kell költöznöm Pécsre!). A lényeg az, hogy 3/4 10kor beugrottam még Öcsémhez, visszaadta a DVD-írómat, közben beszélgettünk egy keveset, pár szóban megosztottam vele élményeimet. Érdekes, és jó volt látni, hogy ott van bene az érdeklődés, még ha közben poénkodott is, de hát én is ezt tettem. Tetszett, hogy nem szólt le döntésemért, nem mondta azt, hogy "mi a faszért", vagy azt, hogy "hülye vagy, hogy ezt teszed".
A délelőtt, és a nap nagyrészét átaludtam, de még most se vagyok kipihenve. Az este folyamán annyi volt, hogy egyik haverommal megbeszéltem, hogy holnap du. valamikor sörözünk egyet, részemről szolidan (este 7kor gyakorlás), vacsoráztam, illetve most már vagy 2 órája pötyögöm ezt a postot. Lassan el kellene tennem magam holnapra, mert holnap is szép nap lesz. Tovább kell bővítenem ruhatáramat egy nadrággal, amit tegnap néztem ki, csak már sok volt a cuccom, találkozok egy kedves, régi nővéremmel a szeszben (szesztestvér), aztán a fentebb említett sörözés. Gyanítom, hogy most gyakorolni fogok (
Ez volt a tegnapi nap, illetve a lecsengése ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése