2008. január 2., szerda

Mérleg 2007re ...

Elkezdődött egy új év, a régit elbúcsúztattuk, eltemettük, lezártuk. Ideje, hogy értékeljem a tavalyi évet, mire jutottam, hol tartok, stb. Az egyik legjelentősebb változás anyagi helyzetemben következett be, eltűntek, megszűntek a hivatalos adósságaim. Ez szépen, fokozatosan következett be, legrosszab az utolsó 2 hónap volt, alig bírtam ki, tiszta ideg, és türelmetlen voltam. Igazából ez volt a tavalyi évre kitűzött cél, amit el akartam érni, teljesíteni. Sikerült.

Időközben a karrieremben (már ha nevezhetem így) is történt változás, teszttechnikus lettem. Ez se volt egyszerű dolog, a próbaidő letelte után kiderült, hogy a HR "egyenlőre nem tud átvanni a cég gazdasági, üzleti helyzete végett". Aztán decemberben ez is változott, átvettek technikusi állományba. Tulajdonképpen ez is javított az anyagi helyzetemen.

Júniusban költöztünk. Otthagytuk Pécset, a betondzyungelt, a panel-rengeteget, kiköltöztünk Pécsváradra. Anyámék ott vettek házat, én meg, mivel akkor nem volt más lehetőségem, költöztem velük. Nem bántam meg, az a nyugalom, amit ez által nyertem, az pontosan az, amire tavaly szükségem volt. Meg az a jó levegő, csend, és a közelben van az erdő. Az is jó dolog.

És most egy kis negatívum is, mert a tavalyi év nem csak jóság, vidámság volt. Sikerült valakiben emberileg csalódnom, akit pedig barátnak, vagy legalábbis havernak tartottam. Nem én voltam a károsult, de akkor se esett jól az egész, egyrészt a csalódás, másrészt pedig egyik legjobb barátom látta kárát, és igencsak szarul járt. Ennek köszönhetően bizalmatlanabb lettem az emberekkel, és még hosszú hetek húzta az idegeimet az eset.

Volt más kellemetlen dolog is. A csaj, akivel tavaly előtt egy kis időre összejöttem, aztán hirtelen vége lett, összejött mással. Ez még annyira nem is lett volna gond, de az illető egy igazi, szarházi faszkalap. Bunkó a csajjal, nem dolgozott, eltartatta magát, ésatöbbi. Még ezt is lenyeltem valahogy, bár zavart valamelyest. Aztán októberben megtudtam, hogy ettől a szarházitól terhes lett. Egy egész világ omlott össze bennem, bár nem értettem, hogy miért. Azért ezen is túlléptem, csak kicsit nehezen. Azóta megen változtak a dolgok (nem nálam), Anit otthagyta a barátja, többször szakítottak, ésmost elméletileg végleg szakítottak. Nem mintha érintene az egész engem, ez már nem az én történetem.

Magánéletem? Azzal nincs probléma. Ami nincs, azzal ugyanis nem lehet. Próbáltam megismerkedni nőkkel, randizgatás is ment, bármiféle említésre méltó eredmény nélkül. Valahogy nem akart összejönni. Pedig még társkereső oldalon is regisztráltam magam. Majd idén. Idén minden más lesz. (Aha, remánykedj csak! (A remény hal meg utoljára!)) De télleg, a tavalyi évben az is befolyásolt, hogy nem nagyon volt pénzem. Tudom, hogy ez nem annyira lényeges, de pénz nélkül nem lehet semmit se kezdeni; meghívni valakit egy kávéra, elvinni valahova szórakozni, egy vacsora valahol, bármi. Mindenhez pénz kell. Még ha nem is sok, de kell. Persze az is igaz, hogy rendszerint az elérhetetlen nők tetszenek meg. Akit valamilyen ok miatt nem tudok "meghódítani". A legirónikusabb az a helyzet, amikor az, aki nekem tetszik, szintén szimpatikusnak tart, még teszenék is neki, de a tőlünk független körülmények mindent megakadályoznak. De a legáltalánosabb helyzet az, hogy valaki nekem tetszik, de én neki nem, illetve ennek a fordítottja. És ez télleg szar, és nem kicsit. Ja, azt még nem említettem, hogy a nekem tetsző csaj már foglalt. Egyszer hallanám azt a kifogást, hogy "bocs, de leszbius vagyok". De ilyen még nem volt, sajnos. Pedig akkor nagyon röhögnék, isten bizony. Bár szívesebben találkoznék akkor már egy biszex csajjal. (Álmodozz csak!)

Nagyjából ennyi lenne a tavalyi év. Ha valamit kifelejtettem, akkor az csak azért van, mert annyira nem lényeges. Talán mert a tavalyi évem nyugodtabb volt, mint az előző, éppen ezért az Évbúcsúztató is nyugisabb volt. Szűk baráti kör, elpiázgattunk, dohányozgattunk, közben beszélgetés, és Hofi, aki nélkül nincs Szilveszter. Habár már évekkel ezelőtt itthagyott minket, pár óra erejéig megint velünk volt. Mert a Király nem lehet megütni ...

Nincsenek megjegyzések: