"Én vagyok a Lustaság, a Tespedtség, a Restség. Hiányzik a Kedv, a Dolgok Mozgatórúgója, a Lendület. Nincs, ami felkelti az Érdeklődést, ami felszítja a Lelkesedést. Én vagyok Herót, Kinek Nincs Kedve Semmihez, mi Kicsinyes, és Alantas, fel se figyel rá. Megszállt e Hatalmas Istenség Szelleme, és nem tudok ellene tenni semmit, mert Ereje oly hatalmas, hogy az emberi ésszel Felfoghatalan."
Na, ez most elég elborult egy szülemény, elég betegre sikeredett, és még csak meg se eröltettem magam, szinte csak kipattant az agyamból. Igazából az a baj, hogy hiába változott a munkaköröm, véglegesítették a kinevezésem, és emelkedett meg a fizetésem (béralapom), valahogy nem igazán érzem magam motiválva. Nem találok megfelelő kihívást a munkámban, szinte minden feladat rutinszerű lett. Gond van, megyek, megcsinálom, és visszaülök a gép elé a helyemre, vagy leülök valakivel beszélgetni. Már az olvasás sem köt le igazán, de valszeg ez csak az miatt van, hogy már unok a PCn könyvet olvasni. Az nem az igazi. Meg igazából a környezet sem változott semmit se, minden szinte olyan, mint 2, 3, vagy 4 éve. De lehet, hogy ezt a hangulatot, érzést most csak a nyamvadt tél okozza. Már várom a tavaszt ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése