Megen olyan dolog történt, ami már rég nem. Este 10 után valamivel lefeküdtem aludni, és pár percen belül már szunyáltam is. Még csak meditációs gyakorlatot sem kellett végrehajtanom, minden gon, és forgolódás nélkül a jótékony tudatlanságba zuhantam. Mondjuk nem csoda, korán keltem, nappalos műszak nehézségei, egész nap a használt, oxigén-szegény levegő belégzése, a vérvétel, a hazautazás, és végül a hegymászás hazáig. Nem kellett se altató, se estimese, se filmnézés. Sikerült is aludnom 5ésfél órát. Ez igazán ritka dolog nappalos műszak idején, nem jellemző. És ami külön öröm, hogy uccsó műszak a héten, mondhatnám, hogy ezt akár fejenállva is, de az elég kényelmetlen 12 órán át.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése