Álmos vagyok. Álmos, fáradt, és kimerült. Az elmúlt 2-3 hónapba kicsit belefáradtam, elegem van pár dologból. És szeretném ezeket kipihenni. Mondjuk nem sok esélyem van rá, hiába megyek jövő 7en szabadságra. 9 napig nem megyek dolgozni! De érzem, ez sem lesz elég. Igazából nyáron szeretnék, és fogok valahova elmenni. Persze azt, hogy hova fogok elmenni, még nem tudom. Az is igaz, hogy még azt se tudom, hogy a jövő 7emmel mit fogok csinálni. Szeretném, ha jó lenne az idő, mert akkor lehetne kirándulni is. "Utazni" egyet, sétálni a természetben, az erdőben. Az milyen csodás lenne. Vinném magammal a fényképezőm is. Bár még nem olyan az erdő, mint szeretném. nem zöldel. Mindegy, jelenleg még nem tom, mit fogok csinálni pontosan. Majd ki5löm. Persze annak is megvan az esélye, hogy nem csinálok semmi különöset. Csak addig bírjam ki ép ésszel.
Jelenleg unatkozom, szinte semmi munkám nincsen. Ez nem azt jelenti, hogy most történjen valami, mert dolgozni akarok. Nem. Csak nincs semmi olyan, ami le tudna kötni. Itt. Jelenleg. Ami most lekötne, az az ágyam, és a benne lehetséges alvás lenne, de hát ... Mindegy, ez van. És még holnap is ez lesz, kelhetek korán. Pedig hogy szeretek későn kelni. Aludni addig, amíg fel nem ébredek magamtól. Utána még heverészni egy darabaig, legalább fél órán át. Vagy tovább is, filmet nézve közben. Ehh, semmi se jó jelenleg. De télleg. Kedvem, hangulatom a béka segge alatt, hozzáállásom a dolgok szinte alig, és egyáltalán, minden megen olyan semmilyen. Asszem ez a tél, illetve a vége miatt van. Többek között.
Most pedig cigiszünet ...
... És ez is megvolt. Szóval ... Nem is tudom, minden olyan unalmas. Semmi véltozatosság, semmi érdekfeszítő, valami mozgalmas. Szürke 7köznapok. És a 7végék is. Fel kéne ráznom magam. Valamit tennem kell. De mit? Menjek bulizni? Nem igazán érzek rá késztetést. Öregnek érezném magam a sok "gyerek" között. Inni sincs kedvem. Nem is bírom már úgy, mint régebben. A heverok sem olyanok, már mint rég. Nincs is annyi. Minden olyan más. Mintha rosszabb lenne minden. Pedig csak annyi az egész, hogy a dolgok változnak. Én is. És már nem azok a dolgok érdekelnek, mint régen. Más dolgok a fontosabbak, az értékrendem, és ítélőképességem változott. Nagyon. Hogy ez jó-e, vagy nem, még nem tudom. Lehet, hogy soha nem fog kiderülni, vagy ha kiderül, már nem lesz fontos. Addigra már megen minden más lesz. Annyi minden van még előttem. És mögöttem? Szintén. Minden változik. Valami lassan, szinte észrevétlenül, valami meg egyik pillanatról a másikra. Az egész olyan, mint az időjárás. Vagy az évszakok.
Idén szeretnék utazni. Utazgatni. Erre-arra. Akár az országon belül. Ide-oda. Megnézni ezt-azt. Balaton. Sopron. Veszprém. Kőszeg. Sümeg. Tisza-vidék. Eger. Tokaj. Dunakanyar. Mindegy, csak valamerre el, ami nem a közelben van. Csak kellene egy kis jóidő. Amikor az embernak van kedve kint kóbororlni. nem úgy,mint most, amikor még hűvös, illetve hideg van. De addig várok. Türelmesen ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése