Nézem egyik kedvenc sorozatom, és elhangzik benne az egyik legnagyobb bölcsesség, amit már volt "szerencsém" megtapasztalni. Sajnos. "A szerelem szívás." Ez csak a személyes tapasztalat, az enyém, teljesen egyéni. Valahogy soha nem voltam szerencsés ezen a téren. A leghosszabb boldog időszakom (én legalábbis annak éreztem) nem tartott tovább 3 hétnél. És ez volt a leghosszabb. Nem is tudom remdesen kifejezni az egész dolgot, ami a fejemben kavarog ezzel kapcsolatban. Zavaros érzések, kellemetlen emlékek, minden ami történt, és ami csak történhetet volna. Bár utóbbi zsákutca, és nem is eröltetem. Max fájdalmas önsanyargató pillanataimban kerülnek a felszínre az ilyen jellegű szuicid foszlányok, de csak pár perc erejéig. És ott van az irónia, hogy mindezen kellemetlen, és balul sült tapasztalatok ellenére vágyok arra, hogy valaki megen megnyerje tetszésemet, szimpátiámat, és viszont. Egyszer talán én is megtalálom azt a NAGY Ő-t, aki kitart mellettem, és én mellette. De addig még hányszor kell csalódnom? Hányszor kell átélnem még azt a fájdalmat? Nem tudom. Mi a fájdalmasabb? Ha az, akit szeret az ember, nincs mellete, vagy pedig ott van az ember mellett, mégis elérhetelen? Nem tudom, pedig mind2 dolgot átéltem már, és volt, hogy egyszerre, illetve egymás után jött a 2 érzés, egymást váltva. Gyilkosabb, mint bármely méreg, halálosabb, mint bármely fegyver. Védekezni ellene szinte lehetlen, és hasztalan. Túléled, vagy örökké gyötör ... Bár a kettő majdhogynem ugyanaz. Sőt. Egyetlen megoldás, ellenszer az, ha az ember megtalálja az IGAZIT. Nem tudom. Remélek, mert anélkül nem ér semmit az egész. Csak így megy előre tovább minden. Így talán van értelme. Hátha nekem is sikerül majd egyszer, hamarosan. Most nincs önsanyargató hangulatom alapvetően, csak a filmben elhangzott mondat, az hozta a felszínre ezeket a gondolatokat. De hamarosan itt van a Tavasz, majd minden újjáéled, és akkor nekem is jobb lesz. Elmúlik a tél, a hideg, a fagy, és minden kellemesebb lesz. Ki lehet majd mozdulni, érezni lehet az Életet. Addig viszont meghúzzúk magunkat barlangunkban, meleg vackunkban, ott várjuk ki Tél végét. Hó, mesék, kandalló, forraltbor, egy kényelmes fotel ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése