Várakozás ...

Ez a nap nem túl vészes. No,nem mintha túlzottan elégedett lennék vele, de igazából különös problémám sincs vele. Nem túl unalmas, és nem is pörgős. A 2 között van valahol, mikor, hol, merre ingadozik. Az idő mehetne kicsit gyorsabban, de ez rajtam kívül áll. Mindegy, már csak 3 óra van vissza, a müszak negyede, azt meg már akárhogy is, de kibirom. Csak ne lennék ennyire álmos. De kávét már nem akarok inni, a mai 2 adagom már megvolt, és nem akarom túlzásba vinni. A még kellemetlenebb lenne, mint az álmosság. Mindenesetre ha ez a mai nap lemegy, akkor már csak a holnapi van vissza, szombat pedig irány Orgovány. Az lesz a „jó”, hogy reggel fl8kor indul a busz, és olyan dél környékén érkezik meg Kecskemét. Nagyjábók 4ésfél órás út lesz. Nem tom, hogy fogom kibírni, ez azért rohadt hosszú út, és évek óta nem utaztam ennyit egyszerre. Persze előre tudom, hogy az út jó részén aludni fogok, ami azért nem rossz, ismerve a későbi események lehetőségeit, illetve kimeneteleit. Uhh. Nem lesz szép, az már biztos. De nem baj, én vállaom ezeket a nehézségeket, és megmérettetéseket, és igyekszek megfelelni az elvárásoknak. Ja, jut eszembe, nem is lesznek elvárások. Akkor meg gond egy szál se. Mindenesetre én már vasárnap hazajövök, kell nekem a 7fői nap pihenésre, ki kell heverni az események következményeit, fáradalmait. Aztán kedden vissza mókuskerékbe ...