Emlékszem, tavaly hirtelen felindulásból regeltem 2 társkereső lapra is, hátha alapon. Hmm. Hát, izé. Szóval, azt akarom mondani, hogy az eddigi tapasztalatok nem voltak valami kedvezőek. Na jó, ez nem teljesen igaz, mertvolt 2 randim ebből kifolyólag. Az már más kérdés, hogy 1ikből se lett semmmi. Az első alanynál az volt a gond, hogy mire találkoztunk, addigra eltelt már vagy 1 hónap a kezdeti levelezgetéstől számítva, és utána meg megint eltelt volna 2 hét,mire lehetett volna valami találkozót eszközölni. És nem is jött be szegény lány. Nem ugyanaz volt, mint a mélekben. Nem tudom. Mondjuk az is ellene szólt, hogy nyáron (!), 36 C melegben szandálhoz harisnyát húzott, azt a zokni-szerüt, amire ránézek, és a hideg fut végig a hátamon. Igen, arra a bokáig érő fajtára gondolok, amit az ember nem tud sehova se rakni, max 70-80éves nyugger mamák lábán lát ilyet. Ugye!
A második alany már valamivel jobb volt, és a randi is jobban sikerült. Egyrészt nem cukrászdába (Caflisch) ültünk be, hanem az Áfiumba. Tény, hogy nem annyira előkelő, de könnyebben oldódtunk mind2en, könnyebben ment a beszélgetés is. Sok volt az ismeretlen terület, ebben az esetben kb. a 3. mél után már volt randi, nem mutatkoztunk be alaposan egymásnak levelezés útján. Mondjuk a feszültség oldódásának, és hangulat emelkedésének biztos köze volt annaka 2-3 pohár forralt bornak, és kis Jagernek, amit elfogyasztottunk. Aztán volt 2. találkozó is. Elmentünk állatkertbe. Alapvetően ekkor is jól éreztem magam a lány társaságában. Tudtunk beszélgetni, nevettünk, szinte gyerekesen örültünk az állatoknak. Hogy akkor mégis mi volt a gond? Hm. Kaptam egy kellemetlen hírt. Lesújtót. Olyat, ami jobban odavágott, mint gondoltam volna. Volt barátnőm terhes lett, és nem tőlem. Kb. 1 hónapig nem néztem íméleket, telefont csakakkor használtam, ha kerestek, vagy ha muszáj volt valakit felhívnom. Igen, ez annak volt köszönhető, hogy még mindig bele voltam esve az ex-be. Ez 1-2 hónap depressziót okozott, amit szerencsére kezeltem olyan „jól”, hogy a környezetemet nem terrorizáltam a viselkedésemmel. Mindenesetre mire kimásztam belőle annyira, hogy ismét képes voltam „normálisan” gondolkodni, viselkedni, élni, addigra már elúszott ez a lehetőség. És értelmét sem láttam, hogy elkezdjek magyarázkodni, bocsánatot kérni, mert addigra már értelmetlen lett volna. Mindegy. Most már.
Aztán nem is foglalkoztam a dologgal, hogy Társkereső. Akkoriban kezdődött el a nagy hajtás, amikor valakit mindíg helyettesíteni kellett, vagy csere-müszak, vagy túlóra. Pihenőnapokon örültem, hogy van egy kis időm, amikor kicsit kifújhatom magam.
És ma visszanéztem az oldalra,ahol regeltem. Azt kell, hogy mondjam, nem voltam lenyügözve. A „kínálat” gyér volt, szinte siralmas. Pedig nem is voltak a keresési feltételek olyan vészesek, nem jelöltem be teljesíthetetlen, vagy különleges paramétereket. Az az igazság, hogy jelen pillanatban nem vagyok meggyőződve arról, hogy ilyen helyen fogom megtalálni azt, akivel akár csak rövid ideig együtt lehetek. De azért nem adom fel, lehet, hogy csak a keresési paraméterek voltak rosszak, vagy csak rossz oldalon keresgéltem ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése